39-es emléktábla a Szent Anna-székesegyházban
Szöveg: Kiss Róbert zászlós | 2013. február 28. 9:33A debreceni Szent Anna-székesegyházban, a gyóntatószék mögött találtak rá a közelmúltban elődeik márvány emléktáblájára az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóaljának katonái.
szobrokban, emléktáblákban. Nap mint nap sétálunk mellettük, s míg egy részük a szélesebb
közönség előtt is ismert, néhány emlék csak egy szűk réteg számára jelent értéket.
Hende Csaba honvédelmi miniszter 2011. február 3-án az MH 5. Bocskai István
Lövészdandár 1. zászlóalját jelölte ki a város egykori háziezrede, a 39. császári és királyi
gyalogezred jogutódjául. A zászlóalj azóta a 39-es hadrendi számot viseli, s kutatja az
elődök történetét. Így sikerült információt szerezni a debreceni Szent Anna-székesegyházban
elhelyezett emléktábláról. Az utalást a Debrecen várostörténetével foglalkozó írások
között alapműnek tekinthető Debreceni ércemberek, márványnévjegyek
(Debrecen, 1943) című könyv tartalmazta Kaplonyi György tollából.
A márványtáblát jelenleg egy gyóntatószék takarja, de Orosz Lőrinc atya, a Szent Anna-főplébánia plébánosa Csizmadia József, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör debreceni szervezete tagjának aktív közbenjárásával lehetővé tette, hogy a gyóntatószéket a tábla elől −
a Szent József Gimnázium diákjainak segítségével − rövid időre elhúzhassuk.
Hosszú évtizedek után ismét 39-esek álltak az elődök által elhelyezett gyönyörű márványtábla
előtt, amely az ezred 1757 és 1878 között vívott főbb ütközeteit jeleníti meg, a hozzájuk
rendelt tiszti és legénységi veszteségekkel. A csaták neveit olvasva feltárul az ember előtt a
XVIII. és XIX. század hadtörténelme, s belegondol, hogy a nevek, számok mögött emberi
sorsok állnak. Derékba tört életek, hiszen az emléktáblán név szerint felsorolt tisztek és
a számmal jelzett katonák mindannyian meghaltak az akkori harcokban. Nekik
állítottak emléket elődeink az 1880-as években ezzel a hatalmas márványtáblával.
Az ő emlékük előtt tisztelgünk mi is, mai katonák és a velünk együtt gondolkodó civilek,
hogy ne mehessen feledésbe Debrecen egykori háziezredének emléke. Szeretnénk, ha a csaták
hőseinek emlékét méltósággal ápolhatnánk, hiszen ők értünk is áldozták életüket.
A zászlóalj tervei között szerepel, hogy jeles alkalmakkor megemlékezést tart az emléktábla
előtt, remélve, hogy az egyszer a szélesebb közönség számára is megtekinthetővé válik.