56 könnycsepp

Rendhagyó kiállítás fogadja a látogatókat a kecskeméti Cifrapalotában. Az 56 könnycsepp − Női sorsok az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban és a megtorlás éveiben című összeállítás huszonnyolc hölgy életútján keresztül mutatja be, milyen szerepet vállaltak a nők az ’56-os forradalomban, és hogyan hatott a forradalom az ő életükre. A tárlat kurátora Jakusch Gabriella, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Múzeumpedagógiai és Kiállítási Osztály osztályvezetője.

Az 1956-os forradalom napjaiban és az azt követő megtorlás éveiben megélt női sorsokat felidéző installációk megtekintését Lévai Jánosné ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. „Ezek a képek az akkori események egy apró töredékét mutatják be, azokat a hősöket, akik életüket kockáztatták a magyar szabadságért. A nők sem nézhették tétlenül az ’56-os forradalom eseményeit. Csak azt tették, amit a szívük diktált: együtt harcoltak a szerelmükkel, a férjükkel, apáikkal" – emlékeztetett a korabeli plakátokkal és tárgyi emlékekkel gazdagított kiállítás megnyitóján Kecskemét önkormányzati képviselő asszonya.

Bán Attila alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum múzeumigazgató-helyettese történelmi visszatekintésében arra is kitért, hogy az emlékezések, történeti kiadványok, sokszor csak a december 4-i nőtüntetés leírásában idézik fel a nők szerepét a forradalomban. „Amikor a harcok elmúltával, a szabadságharc leverése után a férjeiket, a fiaikat, a szeretteiket gyászoló nők békésen, némán, kezükben egy szál virággal vonultak a Hősök terére. Ez az óriási érzelmi töltettel bíró megemlékezés – egy szemtanú feljegyezte, hogy még az őrt álló kiskatonák is sírtak – rávilágít arra a szerepre, amit a nők töltöttek be a forradalom során. Azonban a kép, amit sugall, nem teljes: hiszen voltak olyan hölgyek, akik vállalva a közvetlen életveszélyt, fegyverrel védve a hazát vettek részt a harcokban, orvosként, ápolóként mentették és látták el a sebesülteket, utánpótlást, élelmet, lőszert és információt szállítottak a harcolóknak" – emlékeztetett Bán alezredes.

A forradalmár lányok és asszonyok közül néhányan a rendszerváltás után részt vettek a Történelmi Igazságtétel Bizottság vagy a POFOSZ munkájában, segítettek a többieknek kárpótlási ügyekben. A többségük betegen, rokkantnyugdíjasan vagy nagyon kevés nyugdíjból él, s talán csak a közvetlen környezetük ismeri életük történetét. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum ezért tűzte ki célul, hogy az ő sorsukra is felhívja a figyelmet − a forradalom harcosaira és ápolóira, a férjeikhez hű feleségekre, az apjukat elveszítő gyerekekre.

Fotó: a szerző felvételei