A dandár 20. parancsnoka

Szloszjár Balázs az általános iskolát Székesfehérváron kezdte, de Mezőtúron fejezte be. Katonatiszt édesapját ugyanis Börgöndről az akkori 7. Gépesített lövészhadosztály alárendeltségébe tartozó lövészezredhez helyezték. Gyerekként bújta a történelmi és a földrajzi könyveket, Egyiptomról például mindent elolvasott, ami a keze ügyébe került. Nyolcadikosként, egy toborzótiszttel folytatott beszélgetés hatására mégis úgy döntött, hogy a piramisok tanulmányozása helyett inkább a katonai pályát választja. „Szolnokon abban az évben indult a katonai kollégium, amelynek a specializációja a pilóta előképzés volt. Góbét és a román IS-29D2-t repültem, több mint száz felszállásom volt, sikerült a vitorlázó „C" vizsgám is. Abban az időben már vadászpilótának készültem, de Kecskeméten, az alkalmassági vizsgálaton a 186 centiméteres testmagasságom és balkezességem miatt csak „B" minősítést kaptam. Azonban helikoptervezető sem lehettem, mert az érettségi évében, 1991-ben sem vadászpilóta, sem helikoptervezetői képzés nem indult."

A Kossuth Lajos Katonai Főiskolára jelentkezett annak reményében, hogy a leendő lövésztisztek képzésében nem a reál tantárgyakon lesz majd a hangsúly. Nagyot tévedett: polgári végzettségként a mérnöktanári diploma követelményeinek kellett megfelelnie. Szakdolgozatát a BTR-80 erőátviteli rendszeréből írta. „Az 1991/95-ös évfolyamunk több szempontból is különlegesnek számított. Egyrészt, mert mi voltunk azok, akik ismét négy évig készülhettünk a tiszti pályára. Másrészt pedig azért, mert abban az évben kizárólag csak azokat a jelentkezőket vették fel a főiskolára, akik korábbi tanulmányi eredményeik és a szigorú felvételi vizsgákon nyújtott teljesítményük alapján maximálisa teljesítették a felvételi követelményeket. Ötven helyre harminchatunkat vettek fel, negyedik év végére tizennyolcan maradtunk."

Alapvetően humán beállítottsága miatt Szloszjár hallgató a mérnöktanári diplomához szükséges reál tantárgyakkal rengeteget szenvedett, a szakmai tárgyakból elért kimagasló eredményeinek köszönhetően azonban mégis osztályelsőként végzett a főiskolán – az évfolyamelső Ruszin Romulusz törzszászlós volt. „Eredetileg Lentibe szerettem volna kerülni. Azonban egy, a Helyőrségi Művelődési Klubban tett esti látogatás után meggondoltam magam. Szakasztársaimmal ugyanis egy zászlóaljparancsnoki összevonáson részt vett tisztek baráti beszélgetésébe csöppentünk, akik meghívtak minket az asztalukhoz. A történeteiket, katonaélményeiket hallgatva határoztam el, hogy elfogadom a 62. lövészdandárnál szolgáló két törzsfőnök, Somogyi és Kis századosok érveit és Hódmezővásárhelyre kérem magam. Nem volt nehéz dolgom, hiszen osztályelsőként először választhattam alakulatot."

Végzés után Szloszjár hadnagyot az MH 62. Bercsényi Miklós Gépesített Lövészdandár 2. zászlóaljának 4. századához helyezték első szakaszparancsnoki, századparancsnokhelyettesei beosztásba – a zászlóalj parancsnoka Korom Ferenc százados volt. 1997-ben kinevezték a század parancsnokává és még abban az évben beiskolázták egy angol intenzív STANAG nyelvvizsgára felkészítő nyelvtanfolyamra. Rögtön ezután pedig egy bukaresti törzstiszti tanfolyamra, mivel akkor alakult meg a Magyar- Román Békefenntartó Zászlóalj. „Az első KFOR misszióból történt hazaérkezésem után, 1999-ben az 1. zászlóaljnál hadműveleti tiszti beosztást kaptam. Amikor azonban megüresedett az 1. századparancsnoki hely – mivel az akkor még számított valamit – azonnal jelentettem Korom Ferenc (akkor már) őrnagynak, hogy szeretnék visszakerülni a „legeslegelső század" alegységparancsnoki beosztásába."

Szloszjár századost 2003-ban zászlóaljparancsnok-helyettesnek nevezték ki, Korom alezredest pedig még abban az évben külszolgálatra vezényelték Ciprusra. Így megbízott zászlóaljparancsnokként kellett helytállnia az első éles NATO-ellenőrzésen a Bakonyban. „Amikor megszűnt a hódmezővásárhelyi dandár, kineveztek az MH 5/62. Könnyű Lövészzászlóalj kiképzési részlegvezetőjévé. Egy év múlva pedig Székesfehérvárra helyeztek, a hadműveleti és kiképzési főnökségen kaptam főtiszti beosztást. Egy kiváló gárdába kerültem, alapvetően a külszolgálatokra történő felkészítések kiképzési részével és a missziókkal foglalkoztam, de a kiképzési feladatok összeállításába is be kellett dolgoznom. Az akkori kollégáim szinte valamennyien idősebbek voltak nálam, viszont óriási gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeztek."

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem katonai vezetői szakán 2007-ben kezdte meg tanulmányait Szloszjár őrnagy, majd zászlóaljparancsnoki beosztást ajánlottak fel a részre Hódmezővásárhelyen. „Hatalmasat hibáztam akkor! Ahelyett ugyanis, hogy az ilyenkor elvárt Parancs, értettem! választ adtam volna, arra hivatkozva, hogy még nem végeztem el az egyetemet, visszautasítottam a beosztást. Viszont örömmel vállaltam el a zászlóalj parancsnokhelyettesi beosztást. Szinte azonnal külszolgálatra vezényeltek Bosznia-Hercegovinába. A következő négy évben pedig – kisebb-nagyobb megszakításokkal – gyakorlatilag egyik misszióból a másikba mentem. Papíron 2011-től már a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökség hadműveleti osztályán dolgoztam kiemelt főtiszti, osztályvezető-helyettesi beosztásban, de még mindig Afganisztánban voltam. Később aztán elvégeztem a szükséges NATO hadműveleti és stratégiai tervező tanfolyamokat. Úgy másfél év múlva pedig ismét afganisztáni misszióba mentem, a NATO Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők Északi Regionális Parancsnokságán szolgáltam a törzsfőnök segédtisztjeként."

Hazaérkezését követően Szloszjár alezredest az MH 25. Klapka György Lövészdandár parancsnokhelyettesi beosztásába helyezték. Közel két évet szolgált Tatán, közben elvégezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem katonai felsővezetői tanfolyamát, ismertebb nevén: a vezérkari tanfolyamot. „Még a tanfolyam befejezésének a napján is úgy tudtam, hogy megyek vissza Tatára – aztán kineveztek a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökség Hadműveleti Tervező Osztály osztályvezetőjének. Ugyanoda mentem vissza, ahol korábban évekig tervezőtiszt voltam. Óriási munkát végeztünk az elmúlt két évben, egy kicsi kollektívában, de nagyon motivált szakemberekkel dolgozhattam együtt. Amikor pedig megalakult a Magyar Honvédség Parancsnokság, felajánlották az „ötös" dandár parancsnoki beosztását. Egy másodpercig sem gondolkodtam, büszkén elfogadtam. Erre a feladatra kizárólag igent lehet mondani. Mindig is parancsnoknak éreztem magam, és tudom, hogy a Bocskai-dandár sikerre van ítélve."

A sikerért azonban keményen meg kell dolgozni. Idén esedékes például a 39. lövész zászlóalj NATO CREVAL (Combat Readiness Evalution of Land Headquarters and Units) ellenőrzése. Az erre történő felkészüléssel párhuzamosan azonban a missziós feladataikkal szembeni követelményeknek is meg kell felelniük – Irakban, Afganisztánban és Koszovóban is szolgálnak a dandár katonái. Ugyanakkor a honvédelmi és haderőfejlesztési program keretében zajló korszerűsítések, az új technikai eszközök fogadása, elhelyezésük, kezelésük elsajátítása is folyamatos kihívást jelent a dandár állománya részére.

A közel negyedszázados tiszti szolgálata alatt Szloszjár ezredes nyolc különböző szintű misszióban vett részt. Három hadműveleti területen szolgált – harcászati, hadműveleti és stratégiai szinten – beosztott tisztként és vezetőként. Január 15-i hatállyal nevezték ki az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokává. A jogelőd alakulatokkal is számolva – mivel Matuz István ezredes kétszer vezette az alakulatot – Szloszjár ezredes a 20. parancsnoka a dandárnak. Nős, feleségével jelenleg Pilisen laknak, de elhatározták, hogy valamikor majd Debrecenbe költöznek. Mint mondta: nehezen viseli a „hétvégi férj" szerepét. „A hivatás az elsődleges számomra, de létezik világ a Magyar Honvédségen kívül is. Nekem pedig ezt a család jelenti."