A katonalovakra emlékezve
Szöveg: Dr. Tóth Gergely százados | 2017. október 17. 11:35Ha a háború áldozatairól beszélünk, akkor legtöbbünknek az elesett katonák, esetleg a hadműveletek áldozatául esett civilek jutnak eszünkbe, pedig az emberiség háborúskodását végigkísérték bizonyos, háziasított állatfajok is, és ezek számára is súlyos megpróbáltatásokat, nem egyszer a pusztulást jelentette a hadműveletekben való részvétel. Kiemelkedik ezek közül a háziasított fajok közül a ló, amely évezredeken át döntő szerepet játszott a hadviselésben.
Ahogy a görög mitológia is felismerte a kentaur alakjában, hogy a lovas az minőségileg más, mint a ló és ember összege, úgy a csatákban is számtalanszor bebizonyosodott, hogy a lovas olyan tetteket tud véghezvinni, amelyek külön-külön mind a ló, mind az ember képességeit sokszorosan meghaladják.
A komáromi erődítmény bejáratától nem messze van egy emlékmű, amely a katonalovakra emlékeztet, azokra a szolgálatokra, amelyeket ezek a hűséges, lovasaik mellett mindvégig kitartó állatok tettek. Áldozatok voltak ők, hiszen a háború céljainak ismerete nélkül végigszenvedték ugyanazokat a nélkülözéseket, megerőltetéseket és sebesüléseket, mint lovasaik, ugyanakkor mégis, öntudatlanul, hősök is, mivel szolgálatukkal betöltötték a Teremtés rendjében rájuk bízott feladatot, az ember szolgálatát.
A Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár az idei évtől kezdve magára vállalta a nemes hagyományt, amely az emlékmű évenkénti koszorúzását jelenti. Az első világháború korának színvonalas csapatait tömörítő szervezet úgy érezte, mindenképpen fel kell karolnia az emlékmű ügyét, ugyanis a Nagy Háború volt az eddigi európai történelem utolsó olyan háborúja, ahol a lovak még döntő szerepet játszottak. (Bár a motorizáció még a II. világháború idején sem volt távolról sem teljes, de a hadműveletek lefolyására már döntően hatott.) Az emlékmű maga is az első világháborút követően született, 1930-ban állították az egykor Komáromban állomásozó császári és királyi 5. lovastüzérosztály veteránjai, és – bár az összes, a harcok során áldozattá vált katonalovak emlékműve kíván lenni – ez a tény mégis a kiemeli a Nagy Háborúhoz való kötődését.
A rendezvényen, a dandár tagjai mellett, részt vett és koszorút helyezett el Komárom város alpolgármestere, az emlékművet az 1998-as felújítás óta az idei évig gondozó Magyar Lovas Kör elnöke, a Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Szövetség elnöke, valamint Magyar Rendészettudományi Társaság képviselője.
Fotó: Orosz Krisztina
