A lépésváltás lehetőségei a magyar könyvtárügyben

Szöveg: Albert Hedvig | 2012. november 18. 7:34

Tartalmas négy napot töltöttünk együtt a könyvtárszakma kiválóságaival és honvédségi könyvtáros kollégáinkkal az MH PRFK Kulturális Osztálya és a Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtári Intézete szervezésében.

A program főleg elméleti blokkjai a magyar könyvtárügy – melynek némileg eltérő feltételekkel működő részét alkotják a honvédségi fenntartású könyvtárak – előtt álló új kihívásokkal foglalkoztak. A 21. században felértékelődött az információ, a (szakmai) tudás, az élethosszig tartó tanulás, az esélyegyenlőség megteremtésének feltételeinek, és kevés szabadidőnk hasznos és élvezetes eltöltésének szerepe, amelyben a könyvtáraknak – ha képesek megfelelni a kihívásoknak, és nemcsak könyvet, hanem információt is szolgáltatnak – hatalmas szerepük van.

Ehhez ismerni kell a nemzetközi és hazai könyvtárügy trendjeit és égető kérdéseit, könyvtárak működését szabályozó jogi kereteket, a közművelődési és szakkönyvtári terület sajátosságait és azok változásait, a stratégiai tervezés, a teljesítményértékelés, a statisztikakészítés könyvtárszakmai kérdéseit, és döntenünk kell, a könyvtár marad-e a tudományok elefántcsonttornya, vagy közösségi térré (is) változik.

Régen az információ megszerzése okozott nehézséget, manapság a hatalmas tömegű információ szakmai tudással megtámogatott összegyűjtése, rendszerezése és releváns szűrése állítja kihívás elé a könyvtárosokat. És ez nem a „guglizás"! A Google nem tud keresni az internet mélyebb rétegeiben, ehhez könyvtáros szakemberek kellenek, akik tudják, honnan és hogyan hozzák fel az emberiség által összegyűjtött tudás igazgyöngyeit.

Lépésváltás? Igen, határozottan ezt kell tennünk! A lépésváltást viszont szemléletváltás kell, hogy megelőzze, hogy tudjuk, merre lépjünk – nem elszigetelt pontokként, hanem a könyvtárszakma szerves részeként, amelynek a digitális világban új kihívásoknak is meg kell felelniük. Célunk, hogy laktanyáinkban a katonák hozzájussanak a legfrissebb nyomtatott vagy digitális szakirodalomhoz a tanulmányaikhoz és önképzésükhöz, az őket érdeklő információkhoz, és szabadidős olvasmányaikhoz.

Persze ez egyedül nem megy. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem hadtudományi karának (korábban Nemzetvédelmi Egyetem) könyvtára mindig élen járt az innovációban, és az évek során kiépített hadtudományi adatbázisa felmérhetetlen segítség nekünk, a „végeken" dolgozó könyvtárosoknak a szakirodalmi tájékoztatásban – persze csak ott, ahol a fenntartó parancsnok tudja, hogy a számítógép, az internet nélkülözhetetlen munkaeszköze a ma könyvtárosának (szomorú, hogy ezt még bizonygatnunk kell néhány laktanyában…)

A honvédségi könyvtárak identitásának meghatározó eleme a fenntartó, a Magyar Honvédség, melynek sikerességéhez a honvédségi könyvtárak is hozzájárulnak a saját eszközeikkel. Legalább ilyen fontos számunkra, hogy minőségi szolgáltatást nyújtsunk a hozzánk forduló katonáknak és közalkalmazottaknak. Ehhez hozzá tudjuk tenni azt a pluszt is, amely általában a kis könyvtárak sajátja: a személyes kötődést és törődést, a személyre szabott odafigyelést, könyvtáraink hívogató és barátságos légkörét, közösségi színterét. Munkahelyi szerepeink között megtalálható a profi információs szakember és a sztereotípiákból ismert mosolygós-jóságos könyvtáros néni is – mikor mire van szüksége a hozzánk fordulóknak. S használjunk bár faliújságot, belső hálózatot vagy webkettes megoldásokat a tudásátadás és az örökséggondozás érdekében – kinek mire van technikai lehetősége – a honvédségi könyvtárosok lelkesek, elkötelezettek szakmájuk iránt, és nyitottak az újra.

Köszönet a tartalmas és gondolatébresztő előadásokért, a kollégáknak pedig, akikkel mindig öröm találkozni, erőt adó optimizmusukért. Igazi töltekezés volt az együtt töltött pár nap!