Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A levegő urai – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2016. március 10. 14:20

Az első világháború kirobbanásakor a szemben álló felek nem rendelkeztek konkrét elképzelésekkel a repülőgép alkalmazását illetően. A harcok során aztán kialakultak a légi hadviselés eljárásai, amelyek a technológia rohamléptű fejlődésével párhuzamosan már a háborús évek alatt is rengeteget változtak. Mindezek, illetve annak felismerése, hogy a légtér birtoklása döntő hatással bírhat a későbbi háborúk menetére, 1918-ra az önálló fegyvernemek sorába emelte a légierőt.

1596009992
Bár a gyártásuk és az üzemeltetésük rengeteg pénzt emésztett fel, a hadvezetések az első világháború kezdetén inkább a kormányozható léghajókat részesítették előnyben a nagy távolságú szárazföldi és tengeri felderítések során, ugyanakkor a németek e légi járművekkel számos támadást is végrehajtottak. 1915–16-ban például többször bombázták Londont, nappal és éjjel egyaránt.

A britek és a franciák szintén alkalmaztak kormányozható léghajókat, ám a tapasztalatok arra ösztönözték őket, hogy inkább a repülőgépeket fejlesszék. 1917-re a németek is kivonták Zeppelinjeiket a frontról.

1914-ben, az akkor alig tízéves múltra visszatekintő új technikai eszköz, a repülőgép három alapvető típusa létezett: az egy- illetve kétfedelű, húzólégcsavaros, továbbá a kétfedelű tolólégcsavaros változat. A katonai vezetők ezeket legfeljebb felderítő feladatokra tartották alkalmasnak, de arra is korlátozottan, hiszen a pilóta csak nagyon körülményes módon kommunikálhatott a szárazföldi erőkkel.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin március 11-én, pénteken megjelenő számában!)