A Magyar Honvédség egyfajta kitörési lehetőséget jelent

Szöveg: Takács Vivien | 2015. január 20. 7:23

Sok hátrányos helyzetű, illetve roma fiatal számára a jövőt a katonai, szerződéses vagy hivatásos katonai pálya jelenti – mondta Szabóné Szabó Andrea alezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály (HM TKHKF) kiemelt főtisztje, a tárca esélyegyenlőségi referense, akivel arról beszélgettünk, hogyan támogatja a Magyar Honvédség a hátrányos élethelyzetből indulók, különösképpen a romák esélyeinek javítását.

Hogyan próbálja a tárca a hátrányos helyzetűek, ezen belül a romák esélyeit javítani?

2012. november 27-én írtuk alá az Országos Roma Önkormányzattal (ORÖ) azt az együttműködési megállapodást, amelyet idén februárban Kun Szabó István vezérőrnagy, Honvédelmi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárának támogatásával meg kívánunk újítani. Ezt a megállapodást, már az ÖRO új elnökével, Hegedűs Istvánnal fogja megkötni a tárca, amelyben új területek felé is szeretnénk nyitni. Az egyik ilyen lehetőség például, hogy hátrányos helyzetű és roma diákokat hoznánk fel vidékről például a magyar honvédelem napjára, hogy testközelből lássák, kik vagyunk, illetve átérezzék a hagyományok és ünnepek jelentőségét.

Milyen programok várhatók 2015-ben, amellyel segítik a hátrányos helyzetben élő, illetve roma fiatalokat?

A tavalyi évhez hasonlóan idén is szeretnénk a már ismert, akár évtizedes múltra is visszatekintő programokat folytatni kissé megújított formában, de egy-egy új programmal is szeretnénk segíteni a rászoruló fiataloknak. Februárban ismét kiírjuk a 2014/2015-ös tanév második félévére a Lippai Balázs esélyegyenlőséget elősegítő ösztöndíjat, nyáron megrendezzük az Esélyegyenlőségi Tábort Szentendrén, ami idén – reményeink szerint – négy nap helyett ötnapos lesz. Továbbá még több iskolában és más fórumon szeretnénk bemutatni a „Jövőjük a haza védelme" című filmet és az ahhoz kapcsolódó fotókiállítást, hiszen ahhoz, hogy a romák társadalmi integrációjában történjen bármi változás nagyon fontos az elfogadás és nyitottság. Ezt pedig egymás kultúrájának megismerésével lehet megteremteni.

Mennyire lelkesek a fiatalok?

A lelkesedés megvan, kedvet is éreznek hozzá, hogy a honvédség nagy családjába tartozzanak. Egy bizonyos idő után rá is ébrednek arra, hogy a katonai szolgálat vállalása valós kitörési lehetőséget jelenthet számukra. Azonban az iskolai végzettség, pontosabban annak hiánya egy olyan tényező lehet, ami nem biztos, hogy megfelel a katonai pályához szükséges követelményeknek, illetve egészségügyi és egyéb szűréseken is sajnos sokan kiesnek. Például 2011-ben Tatán, harmincnégyen voltak a táborban, akik közül tizenketten szerettek volna mindenképpen csatlakozni a sereghez, ehhez képest összesen csak egy fiatalnak sikerült.

Ha bekerül egy roma fiatal a seregbe, a körlettársai előítéletesek vele szemben?

Ha már bekerült, akkor a probléma nem abból származik, hogy valaki roma származású vagy hátrányos helyzetű, hanem ha bármi baj is akad, az az egyéni attitűdökből fakad. Nagyon fontos azt a fajta egyensúlyt megtalálni a roma programok kapcsán, amivel még nem esünk át a ló másik oldalára. Ha túlzottan erőltetjük, visszás hatást érhetünk el egy olyan közegben, ahol valóban a teljesítmény és nem a bőr színe számít.

A romáknál nagyon fontos szerepet játszik a család. Hogy viszonyulnak ahhoz a szülők, hogy a gyermekük az otthonmaradás helyett a haza szolgálatába áll?

Ez nagyon érdekes kérdés, különösen a nők esetében, mert a romáknál teljesen mások a hagyományok, más a családmodell. 2012-ben szereztem diplomát kisebbségi esélyegyenlőségi tanácsadóként, és a diplomadolgozatomhoz két katonai szervezetnél is készítettem – szigorúan önkéntes alapon történő jelentkezéssel – strukturált interjúkat magukat romának valló katonákkal. Az egyik interjú során feltettem egy roma hölgynek ugyanezt a kérdést. Azt válaszolta, hogy a szülei azért támogatták őt, mert a testvére is katona. Annak ellenére, hogy nehezen engedték el, a személyes tapasztalat győzött.

A személyes tapasztalatokon kívül mivel lehet még motiválni a fiatalokat, hogy csatlakozzanak a seregbe?

Nem olyan egyszerű kitörni egy ablaktalan négyszer négy négyzetméteres, infrastruktúráktól mentes házból, bármennyire is késztetést érez a fiatal. Azonban nagyon fontos a kitartás, az eltökéltség, az erő és kell, hogy legyen valaki, aki motiválni tudja őket: egy toborzó tiszt, egy kiképző, vagy éppen az is lehet, hogy látta a már említett filmet, amelyet idén szeretnénk roadshow-jelleggel oktatási intézményekben bemutatni egy-egy beszélgetés keretében. De úgy gondolom továbbá, hogy motiváló erőként hat egy-egy híresség is, például Radics Gigi, aki tavaly részt is vett az Esélyegyenlőségi Táborban és a Lippai-ösztöndíj átadásán is.