Méltatlanul elfeledve

A Győrött, 1895. február 13-án született Rumy Lajos a pécsi m. kir. honvéd gyalogsági hadapródiskolában végzett kiváló eredménnyel, katonai szolgálatát pedig 1913-ban zászlósként kezdte meg a budapesti 30. honvéd gyalogezrednél. Képességeit már az első világháború alatt is megcsillantotta az akkor épp hadnagyként szolgáló ifjú tiszt, aki 1915. május 20-án, a gorlicei áttörést követő harcok idején, a galíciai Michalowicénél – a parancs ellenére – az oroszok által visszavetett 29. honvéd gyalogezred támogatására sietett, s katonáival nemcsak megállította, hanem hátrálásra is kényszerítette a túlerőben levő ellenséges csapatokat. E jelentős fegyverténynek köszönhető, hogy az egész 40. honvéd gyaloghadosztály jobb szárnya biztosítást nyert a bekerítés ellen.

Mivel elöljárói kezdetben nem voltak tisztában Rumy haditettének valódi súlyával, azt csupán a Bronz Katonai Érdemérem adományozásával ismerték el. Három héttel később orosz fogságba esett, és Szibériából csak 1918-ban tért haza, mégpedig Kínán keresztül, miután megszökött a lágerből. A háborút követően – kérvénye alapján – a Mária Terézia Katonai Rend káptalanja is megvizsgálta a Michalowicénél történteket, és 1924-ben a Tiszti Arany Vitézségi Érmet ítélték meg Rumynak, a viselési engedélyt azonban csak öt évvel később kapta meg.

A hírszerzőktől a harctérre

Az összeomlás után Esztergomban nyilvántartó tisztként szolgált, majd a budapesti 1. vegyesdandár-parancsnokság sajtóosztályára került, amely valójában hírszerzéssel foglalkozott. Századosként 1925. szeptember elsején áthelyezték a bécsi követségre, ahol a valóságos feladata szintén a katonai hírszerzés volt.

További részletek a Magyar Honvéd magazin november 15-én, pénteken megjelent számában!