A vasutas katona

Az evangélikus vallású Fritz Pál 1871. szeptember 11-én Máramaros megyében, Máramarosszigeten született. Apja (friedenliebi) Fritz Pál kincstári főmérnök, rónaszéki bányafőnök, főbányatanácsos, anyja Terényi Ilona, aki gyermeke egyéves korában életét vesztette. Fritz Pál 73 évesen, 1944. november 5-én hunyt el Pécs-Vasason.

1890-ben, a budapesti hadapródiskola elvégzése után, a 46. közös gyalogezrednél hadapródőrmesterként kezdte katonai pályafutását, majd 1898-ban főhadnagyként nyugállományba vonult és a Magyar Államvasutak (MÁV) alkalmazásába került. 1900-ban, a vasúti tisztképző tanfolyam sikeres elvégzése után a szatmárnémeti forgalmi főnökségen tisztviselőként, majd Lawoczne határállomáson MÁV-képviselőként szolgált. 1906-ban Debrecenbe, 1911-ben a MÁV-igazgatóság hadiforgalmi ügyosztályára (katonai osztályára) helyezték, ahonnan a világháború kitörését megelőző napon áthelyezték Bécsbe.

A háború 1914. július 28-ai kitörése így Bécsben, a cs. és kir. (vagyis a közös osztrák–magyar) központi vasúti szállításvezetőségen érte, ahol bő egy évig a magyar irányítási csoport vezetője volt. 1914 októberében Bécsből Miskolcra küldték, az 5. tábori szállításvezetőség megszervezése céljából.

A következő évben, 1915 januárjában a bécsi központi szállításvezetőségről Budapestre vezényelték, ahol a kelet-nyugati és az észak-déli csapateltolások irányítója, míg 1915 februárjától októberig Debrecenben (stanislaui és királyházi kiküldetésekkel) a 6. tábori szállításvezetőség irányítótisztje volt. 1915. augusztus 1-jétől címzetes nyugalmazott századosként tényleges szolgálattételre hívták be. 1915 októberétől a német (porosz kir.) 7. katonai vasút-igazgatósághoz vezényelték, ahol előbb Semendriában, majd Nisben a német Mackensen-hadsereg által elfoglalt szerb vasútvonalak hadi célokra történő berendezésénél működött közre.

1916 tavaszától Nis székhellyel a cs. és kir. tábori vasútügyek főnökének szerbiai megbízottjaként (meghatalmazott tisztként) járt el. Ezt követően 1917 végén a brassói 21. tábori szállításvezetőséghez osztották be, ahol különleges megbízatással az irányítócsoport főnökeként teljesített szolgálatot.

1918 elejétől októberig a cs. és kir. délnyugati (olasz) hadseregvasútnál Portogruaro állomáshellyel szállítmány-ellenőrzési parancsnoki beosztásban az alsó-piavei arcvonal vasúti utánpótlását irányította. 1918. november közepéig, vagyis a háborús összeomlásig belgrádi székhellyel a cs. és kir. déli (szerb) hadseregvasút forgalmi osztályának főnöke volt. Ekkoriban, a visszavonulás keretében a szerbiai keskeny vágányú vasutak anyagának a Száván történő átszállítását vezette.

Budapestre visszaérkezve a magyar szállításvezetőségre osztották be, ahonnan 1919. január 14-étől 1921. augusztus 17-éig varsói székhellyel a magyar hadifoglyok hazatérésének vezetőjeként szolgált.

A világháború idején jelentős számú magyar katona került az ellenséges államok fogságába. Fontos államérdek volt – az emberiességi szempontok mellett is –, hogy a hadifoglyok hazatérhessenek, hazairányításuk gördülékeny legyen. Ez nem volt egyszerű feladat, mert a keleti, vagyis a lengyel, ukrán, litván és orosz területeken az egykori államkeretek felbomlottak, a régi államapparátus megszűnt, továbbá az ukrán–lengyel és lengyel–orosz viszonylatban folyamatosan változtak a frontvonalak. Emellett a négyéves háborús pusztítás után komoly élelmiszer-, fűtőanyag-, nyersanyag-, valamint iparcikkhiány volt, közegészségügyi és járványveszélyekkel is kellett számolni; e nehézségeket tovább fokozta a politikai helyzet bonyolultsága, gyakori változása, kiszámíthatatlansága.

Ebben a helyzetben találta meg a nem könnyű feladat Fritz Pál századost, akit a 755.187/1a-1918. számú hadügyminiszteri rendelettel – a lengyel kormány által is elismerten – a Varsói Magyar Szállításvezetőség parancsnokának neveztek ki. Fritz Pál e felelősségteljes feladatát 1919. január 14. és 1921. augusztus 17. között végezte. Munkájához többek között katonai irányítói, vasúti szállítási, szervezői-igazgatási, diplomáciai, földrajzi, politikai és nyelvi ismeretekre, továbbá határozott jellemre, ugyanakkor emberségre és empatikus készségre is szükség volt.

Hazatérés-vezetői tevékenysége során ő felelt – többek között – a gyűjtőállomások felállításáért, majd munkájuk irányításáért, összefogásáért és ellenőrzéséért. Feladata volt továbbá a hadifoglyok összegyűjtéséről, nyilvántartásba vételéről, igazolvánnyal történő ellátásáról, fertőtlenítéséről és orvosi vizsgálatáról, felruházásáról, élelmezéséről, elszállásolásáról, segélyezéséről, majd útnak indításáról való gondoskodás, valamint a hazai politikai helyzet ismertetése és az ellenséges (bolsevik) agitátorok kiszűrése.

Fritz Pál mindezekért első helyi felelősséggel tartozott; az említett bő két és fél év alatt 21 740 hadifoglyot segített tovább, közülük 18 399 magyar nemzetiségű katonát juttatott haza. Reménytelen tűnő helyzetekben is helytállt, és nem csupán a szállítólevélen szereplőket segítette, így neki köszönhetően olyanok is hazajutottak, akiknek erre egyébként nem lett volna lehetőségük.

Fritz Pált 1921 szeptemberében – a hadifogoly-fogadó intézményrendszer felszámolása után – honvédelmi miniszteri elismerés mellett századosként visszahelyezték katonai nyugállományba.

Ezt követően ismét a MÁV kötelékébe került, ahol 1924-től a Keleti pályaudvar raktárfőnökeként, majd 1928-től Budapest-Lipótváros pályaudvar állomásfőnökeként dolgozott. Emellett a vasutas társadalmi életben is vezető szerepet töltött be, hiszen az 1930-as években a Keresztény Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége államvasúti csoportjának alelnökeként és a Budapesti Vasutas Sport Klub társelnökeként is tevékenykedett. Életében pártpolitikai tevékenységet nem fejtett ki. Feleségével idős emberekként a második világháború alatt a fővárosból vidékre, idősebb fiukhoz költöztek Pécs-Vasasra, ahol 1944-ben mindketten elhunytak.

Kitüntetései, elismerései

Az első világháború alatt kifejtett hazafias katonai, vasúti közlekedési és áldozatkész emberiességi tevékenységéért számos kitüntetésben részesült.

A Vöröskereszt Hadiékítményes Tiszti Emlékjelvényével tüntették ki egy kórházvonatot ért balesetnél kifejtett tevékenységéért (1915).

Pflanzer-Baltin hadsereg-parancsnoksági írásos dicséretben részesült a cs. és kir. III. hadtest Bukovinából történt elszállítása körüli munkálkodásáért (1915).

A Koronás Arany Érdemkereszt a Vitézségi Érem Szalagján kitüntetést kapta a hadi vasúti szolgálatban kifejtett tevékenységéért (1915).

Második osztályú Német Vaskereszttel tüntették ki a Velika Plana szerb vasútállomás állapotának ellenséges tűzben való megvizsgálásáért (1915).

A Bronz Katonai Érdemérem (Signum Laudis) a Katonai Érdemkereszt Szalagján kitüntetést kapta a cs. és kir. tábori vasútügyek főnökének szerbiai megbízottjaként (meghatalmazott tisztként) végzett tevékenységéért (1917).

A Katonai Érdemkereszt 3. osztályára terjesztették fel a szerbiai csapatutánpótlás biztosítása során kifejtett kiemelkedő teljesítményéért (1917).

A honvédelmi miniszter dicsérő oklevéllel tüntette ki a magyar hadifoglyok keleti hazatérés-vezetőjeként kifejtett munkásságáért (1921).

Ugyan nem a világháborús kitüntetésekhez kapcsolódik, de említésre méltó, hogy a kormány 1913-ban Arany Érdemkereszt adományozására terjesztette föl Fritz Pált, a világháborút megelőző balkáni háborúkban „a hadsereg érdekeinek előmozdítása körül szerzett különös érdemei elismeréséül."

Ezen túlmenően Fritz Pált 1918-ban felterjesztették a Ferenc József-rendre is, amelyet a hadműveleti területen végzett szolgálatára való tekintettel a Katonai Érdemkereszt szalagján adományoztak volna, ugyanakkor a háború befejezése, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnése miatt a kitüntetést már nem vehette át.

Fotó: a szerző és a HM HIM archívuma

Forrás: Magyar Honvéd 2015. március