Az észlelő
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2015. március 14. 13:25„Ezek után felnézett az égre, hogy megállapítsa, mennyi és milyen felhő van az égen. Itt nem volt semmi belső kijelző vagy hang, vagy bármi, ami segített volna, a felhőket nézni kellett, az eget felosztani oktákra, a típusokat pedig formából, színből, nagyságból megállapítani. Ezen a nyári délelőttön a kedvenc cumulusai voltak meglehetősen nagy mennyiségben az égen, szép, kifejlett gomolyfelhők, még tornyok nélkül, de tudni való volt, hogy délután záporok, zivatarok várhatók a reptérre.”
Pedig Formán Bence százados már régóta szolgál meteorológustisztként a Sziklában – most éppen az MH LVIK meteorológiai központjának parancsnokhelyetteseként. A bölcs olvasó a fentiekből mostanra kitalálhatta, hogy a bevezetőben olvasható idézet a százados kategóriagyőztes novellájából származik, melynek címe: „Észlelés". De vajon hogyan került a csizma az asztalra, illetve a toll a béka mellé?
A meglehetősen hosszú történet úgy kezdődött, hogy Formán Bence – még civilként – éppen harmadik évét taposta meteorológus szakon, amikor is a haderő akkori meteorológusszolgálata kopogtatott az intézmény ajtaján. Repülőtéri előrejelző munkára kerestek végzett meteorológusokat, és a későbbi énekes-novellista – az előrejelzések gondos mérlegelését követően − rábólintott az ajánlatra.
„2003-ban kerültem Szentkirályszabadjára. Igen intenzív kiképzést kaptam, hogy tartani tudjam a lépést azokkal, akik ugye a Zrínyin tanultak öt évig. Egy évvel később kerültem át az akkori légtérellenőrző ezredhez, és azóta a szervezeti átalakítások közepette végig a Sziklában szolgálok" – eleveníti fel a kezdeteket a százados.
Novellájával kapcsolatban elmondja, hogy alapvetően nem pontosan tudja, miért, és hogyan született meg. Egy biztos: az alapötletet Lackfi János, József Attila-díjas író-költő egyik írása adta.
„Ezt a bizonyos ötletet gondoltam tovább, aztán valahogy az egész novella szinte úgy íródott magától. Egyébként szigorúan az asztalfióknak írok funkcionális verseket, illetve néha dalokat szoktam átkölteni. Na jó, maximum szűk családi körben mutatom meg ezeket… Ez a második novellám, az elsőt az egyetemen írtam még, de az is házi feladat volt…" – avat be minket a győztes pályamű születésének sajátos körülményeibe a szerző.
Hozzáteszi, hogy a novella semmiképpen sem önéletrajz, bár sok helyen saját észlelési érzéseit tükrözi. (Annak ellenére, hogy valójában előrejelzőként dolgozik.)
A meteorológustiszt egyébként, mint mondja, inkább az éneklés mellett „firkálgat" – és nem pedig fordítva. Formán Bence százados ugyanis szabadidejében Veszprém Város Vegyeskarának tenor szólamát erősíti, mellette pedig alkalmi kórusokban is szerepel. Énekelt többek között már katonatársaival első világháborús dalokat, de még többen hallhatták őt a Veszprémi Petőfi Színház Marica grófnő és A víg özvegy operett-előadásaiban.
„Kórusszereplőket kerestek, és enyhe baráti nyomásra végül elmentem a meghallgatásra. Bekerültem a produkcióba, és nagyon élvezetes volt belekóstolni a színházi életbe. Különben éneklés terén bármilyen formáció kereshet engem – még sose mondtam nem-et" – zárja beszélgetésünket a százados. Aztán szótlanul felnéz az égre…
(Formán Bence százados Észlelés című novelláját alább olvashatják)
Fotók: Dévényi Veronika, MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, Veszprém Város Vegyeskara és a szerző
Dokumentumok
