„Benyitottunk valahová”

Remélem, hogy a pályázat folytatása több művészeti ág, és egyre több alkotó megjelenését eredményezi. Így ezt az utat folytatva annak még komolyabb eredményei is lehetnek. Nem csupán néhány folyosóra kerül fel pár festmény. Bármilyen, a légierőhöz kötődő rendezvényen elő lehet venni például egy-egy verset, novellát, amelyek visszaadnak valamit a haderőnem mindennapi életéből. Gondolva a fejünk felett látványosan elsuhanó repülőgépek mellett a kevésbé szem előtt lévő, mindennapi munkára, amely ugyanúgy megkívánja a karbantartott technikát, és a jól felkészült katonát.

Milyen visszhangja volt a pályázatnak?

Résztvevők és támogatók egyaránt pozitívan álltak hozzá. Sőt, a beérkezett művekből összeállított kiállítás hamarosan látható lesz az MH Összhaderőnemi Parancsnokságon és az MH Altiszti Akadémián is.

Szavaiból arra következtetek, hogy jövőre lesz folytatás…

Ennyire azért még nem mennék előre. Kell egy jó pályázati kiírás, szakmai zsűri, aztán pedig méltó helyszín és időpont az eredményhirdetésre. Ugyanakkor már van mire építeni. Lehet, hogy jobb, ha kétévenként hirdetjük meg, így az alkotóknak is lesz bőven idejük, és lehetőségük tovább fejlődni; valamint letisztázni és aprólékosan formába önteni ötleteiket.

Az MH LVIK megalakulása óta a szakmai munka mellett nagy hangsúlyt fektet a kultúrára is. Miért tartja ezt a honvédségen belül kiemelten fontosnak?

A vezérkarfőnök úr feladatszabó értekezletén felhívta a figyelmet, hogy a társadalom felé is láthatóvá kell tenni a Magyar Honvédséget. Hétköznapok szintjén számomra ez azt is jelenti, hogy nem csupán akkor kell láthatónak lennünk, amikor amúgy is a haderőre irányul a figyelem. Meg kell mutatnunk a mindennapokban, az egyenruhában az embert, annak sokszínűségét is. Ennek pedig egyik szelete a művészet. Itt városunkban, Veszprémben sok kiállítás látogatható melyhez örömmel járultunk hozzá. Az ilyen helyi, kulturális jellegű megjelenésünk jó visszhangot kapott. Ehhez persze szükséges az elkötelezett kollégáim alapos szervezőmunkája is, és vezetői szinten – az alapfeladataink mellett – is kezelhetőnek kell lennie.

Ha már az alapfeladatokat szóba hozta, zajlik a „Cooperative Sarex 2014" nevű nemzetközi kutató-mentő gyakorlat, amelyben a központ is szerepet vállal.

Egyik jellemzője a Magyar Honvédségnek tevékenységének, hogy nemzetközi környezetben kell dolgoznia, illetve gyakorlatokat végrehajtania. Pontosan illeszkedik ebbe a rendszerbe a Cooperative Sarex 2014-is, ahol például török helikopter fedélzetén magyar kiemelő, vagy kutató-mentő csoport fog gyakorlati feladatban részt venni. Az MH LVIK a gyakorlattervező és felkészítő részében vesz részt. Alaprendeltetésből adódó feladatunk a kutató-mentő rendszerben való részvétel – a szakterületen felhalmozódott tapasztalatainkat adjuk át a gyakorlat résztvevőinek. Ez a gyakorlat egyfajta folytatása a júniusban, a Sziklában zajlott, Európai Védelmi Ügynökség szervezte, nemzetközi kutató-mentő tanfolyamnak.

Hazánk légterének védelme érdekében tett szolgálatát, állami ünnepünk, augusztus 20-a alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el. (Lásd képünkön fenn.) Személyesen hogyan érintette önt ez a rangos kitüntetés?

Ezt a kérdést magamnak is feltettem már, és nagyon nehéz röviden; az érzéseink változása mellett pontosan megfogalmazni. Az ember ilyenkor sok mindent átgondol – mindezt persze pozitív értelemben mondom. Jóleső érzés, komoly erkölcsi érték, és ad egy újabb lendületet a munkához. Gondolok itt ugyanakkor arra is, hogy nem érhettem volna ide a katonai pályámon a korábbi és jelenlegi munkatársak támogatása nélkül. De terhet is tesz az ember vállára: ezek után már még inkább meg kell felelnie az elismerés támasztotta elvárásoknak.

(A kulturális pályázatra beérkezett alkotások megtekinthetőek az MH LVIK facebook oldalán!)

Fotó: Tóth László és a szerző