Búcsú az egykori ludovikás évfolyamelsőtől

Vajay Tibor 1924. január 6-án, szülei negyedik gyermekeként született – az akkor Romániához tartozó – Nagybányán, polgári családban. Miután a román hatalom és környezet ellehetetlenítette megélhetésüket, 1928 novemberében áttelepültek Debrecenbe, ahol római katolikus iskolákban tanult. 1940 októberében költözhetett vissza a Vajay család Nagybányára, Tibor pedig beiratkozott a helyi gimnáziumba, ezzel egy időben aktív tagjává vált a leventemozgalomnak.
Érettségi után − testvérével, Lászlóval együtt – 1942-ben jelentkezett és felvételt nyert a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiára gyalogsági tisztképzésre. Testvérével együtt 1944. november 15-én, Körmenden avatták hadnaggyá, majd egy drezdai páncéloselhárítási kiképzést követően a keleti frontra vezényelték. 1945. február 5-én szovjet hadifogságba esett Poznan térségében. A Szovjetunióból 1947. június 26-án érkezett haza Magyarországra. Itthon rendfokozatától megfosztották, ezért a civil szférában próbált érvényesülni. Főkönyvelőként tevékenykedett, nyugdíjba pedig a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola gazdasági igazgatójaként, oktatójaként került.

A rendszerváltás után kezdte meg a ludovikás hagyományok felélesztését. 1991-ben Kéri Kálmán vezérezredes megalapította a Honvéd Hagyományőrző Egyesületet és megbízta őt a Somogy megyei szervezet megalapításával. Aktív közreműködője és támogatója lett a Mártírok és Hősök Közalapítvány kezdeményezéseinek, így közreműködésével avatták fel Kaposváron az ország első doni emlékművét.

1993-ban visszakapta ludovikás tiszti rendfokozatát, egyúttal a honvédelmi miniszter főhadnaggyá léptette elő. Hagyományőrző tevékenysége elismeréséül még ebben az évben a „Honvédelemért" kitüntetés arany fokozatát kapta. Ezután 1994 szeptemberében átvette hadnagyi aranydiplomáját.

Aktív hagyományőrző tevékenysége elismeréseként 2006-ban a honvédelem napja alkalmából kézhez kaphatta századosi előléptetését, majd megkapta az Aranykor Kitüntető Cím ezüst fokozatát is. 

Fotó: archív