„Elsősorban magyarok vagyunk”

A hányatott sorsú könyv új kiadását, az első világháború centenáriumára emlékező rendezvénysorozat részeként, Hende Csaba honvédelmi miniszter közreműködésével, október 28-án, kedden mutatták be Szombathelyen az érdeklődőknek. Abban a városban, amely – mint az sokszor elhangzik – Szent Márton kora óta katonaváros, és bár jelenleg katonai alakulat nem található Vas megye székhelyén, az egykori honvédek aktívan ápolják a hagyományokat, és tartják ébren elődeik emlékezetét.

„Nincs semmi különös abban, hogy védtük a hazát, hiszen elsősorban magyarok vagyunk. Csupán a vallásunk zsidó" – szögezte le a kötethez kapcsolódó előadásában Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke, aki szerint a könyv ékes bizonyítéka annak, hogy a zsidó vallás is a legfőbb értékként kezeli, ha valaki a vérét adja a hazájáért. Kimutatták például, hogy zsidó vallású katonák az első világégés négy éve alatt összesen 76 Vitézségi Érmet és 22 harmadosztályú Vaskorona-rendet érdemeltek ki.

A seregben szolgáló zsidó vallású katonák közül az első világháborúban összesen 5116-an áldozták életüket, 15 339-en pedig megsebesültek. Hallhattuk, hogy maga IV. Károly császár és király is úgy nyilatkozott, hogy a „zsidóság áldozatkészen vonult ki a frontokra és teljesítette kötelességét." (Illetve, tegyük hozzá, szolgáltak a védelmi szektor valamelyik elemében.)

Természetesen – hívta segítségül előadásában a statisztikát Tótha Péter Joel, vezető tábori rabbi – mivel 1910-ben már a keresőképes zsidó vallású lakosság egy százaléka szolgált hivatásos katonaként, őket is megillette a seregen belül a szabad vallásgyakorlás joga. A háborúban pedig mindez felértékelődött, hiszen a cél az volt, hogy nyugodt lelkiállapotú katonák harcoljanak. Közel száz tábori rabbi kezdte meg tehát szolgálatát a hadseregben. Feladatuk elsősorban az istentiszteletek megszervezése volt, ám képzelhető, hogy a gyilkolás ténye milyen belső folyamatokat indított be a katonákban, akiknek lelki támaszra is szükségük volt.

Noha – hangzott el az előadáson – a háború előtt a zsidó közösségek vezetői is támogatták a monarchia hadba lépését, ők sem számoltak azzal, hogy a bizony az ellenséges oldalon is részben zsidó vallású katonák harcolnak majd. (Csak orosz részről például 650 ezer, míg a vonatkozó számadatok szerint az antant szövetségben összesen egymillió.)

Persze, a Magyar hadviselt zsidók aranyalbumába bekerült emberek nem csak a sebek okozásában, hanem a gyógyításban is komoly szerepet vállaltak. Szolgálatukért összesen 187 zsidó katonaorvos részesült különböző elismerésekben.

„Abban a környezetben a másság" – hangsúlyozta Tótha Péter Joel – „tolerálandónak, segítendőnek, nem pedig üldözendőnek számított."

Hende Csaba az aranyalbum hányatott sorsát felidézve úgy fogalmazott, hogy a magyar állam nemzeti szocializmustól megfertőzött vezetői el akarták tagadni, el akarták tüntetni annak az áldozatnak az emlékét is, amit a magyar zsidó közösség a magyar hazáért meghozott. Szerinte a legszörnyűbb tett volt az, amikor az ötvenes években, a hadtörténeti múzeum pincéjében égették el azokat az első világháborús, komplett veszteséglistákat, amelyek a háború halottainak, sebesültjeinek a nevét, adatait tartalmazták. Szerencsére a kettős könyvelés a monarchia korában szinte létszükségletnek számított, így a bécsi hadtörténeti levéltár adataiból nagyon komoly munkával sikerült helyreállítani ezt a veszteséget.

„Ez a kötet azt beszéli el, hogy mit tettek a hazai zsidó közösségek a magyar hazáért. Elképesztő családi tragédiák nyílnak előttünk meg a könyv adathalmain: apák és fiúk, négy, öt, hat, hét fiútestvér sorsa, akik a háború országútjait járták – s ott maradtak valahol messze idegenben. Ezek a lapok őrzik emléküket" – mondta Hende Csaba.

A hallgatóság megtudta azt az érdekességet is, hogy a jelenlegi honvédelmi miniszter akkori szolgálati elődje, báró Hazai Samu (eredeti nevén Kohn Sámuel), aki vezérezredesi rangban irányította a háború alatt a Magyar Királyság honvédelmi minisztériumát, szintén bekerült a Magyar hadviselt zsidók aranyalbumába. Zsidó vallású emberként ő érte el akkoriban a legmagasabb katona rangot.