Eltemették vitéz nemes békei Koós Ottó alezredest
Szöveg: honvedelem. hu / MTI | 2019. március 22. 15:13A székesfehérvári Hosszútemetőben március 22-én, pénteken kísérték utolsó útjára vitéz nemes békei Koós Ottó alezredest, aki életének 104. évében, március 5-én hunyt el.
„Hálásak vagyunk, hogy elkötelezettsége és bajtársai iránt érzett felelőssége nemcsak a háború alatt, a Gulagon és a magyar kommunista diktatúra börtöneiben nyilvánult meg, de a rendszerváltozást követően is, amikor a Vitézi Rend főszéktartójaként, illetve egykori ezredtársai visszaemlékezéseinek összegyűjtőjeként segítette elő közös múltunk feltárását és megőrzését" – fogalmazott Orbán Viktor. „Megrendüléssel értesültem róla, hogy vitéz békei Koós Ottó alezredes úr letette földi szolgálatát, és eltávozott közülünk. Engedjék meg, hogy ezúton fejezzem ki őszinte együttérzésemet, a következő nehéz időszakhoz pedig sok erőt kívánjak" – zárta részvétüzenetét a miniszterelnök.
Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke a kormányfői levél felolvasása után emlékbeszédében azt mondta: „Ottó bátyám" a legidősebb, a legtöbbet látott, a legtöbbet szenvedett ember volt. Tőle csak tanulni lehetett: „megtanulni, hogy mit is jelent a hazaszeretet, hogyan is kell az embertelenségben is embernek maradni, hogyan kell szót érteni másokkal" – tette hozzá.
Pohl Árpád dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hadtudományi és honvédtisztképző karának dékánja világháborús hősnek, példás családapának és a hazáját olthatatlanul szerető ludovikás tisztnek nevezte Koós Ottót. Rámutatott, „a vitézi helytállás, a hadifogság és a több évtizedes hátrányos megkülönböztetés, majd a rehabilitáció utáni aktív tenni akarás vezetett oda, hogy egy megkérdőjelezhetetlenül köztiszteletben álló emberként, szinte az utolsó pillanatig munkálkodott a haza üdvén".
1944-ben százada élén vonult a Kárpátok előterében levő hadműveleti területre, ahol októberben szovjet hadifogságba esett az Ungvár melletti Árok községben. A katonai bíróság mint egy megszálló és partizánvadász alakulat parancsnokát koholt vádak alapján 25 évi, javító-nevelő munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte 1950. december 30-án. Megjárta a sztálingrádi és a szverdlovszki lágereket, 1955. november 20-án adták át a magyar igazságügyi szerveknek, akik szintén börtönbe vetették. 1956. október 8-án – 4364 nap fogság után – szabadult a budapesti gyűjtőfogházból.
Vitéz nemes békei Koós Ottó ludovikás bajtársaihoz hasonlóan megtűrt, másodrendű állampolgárként élt a kádári Magyarországon, s egészen a rendszerváltozásig megfigyelés alatt állt. Rendfokozatát 1991. március 15-én kapta vissza Für Lajos honvédelmi minisztertől, egyúttal őrnaggyá, majd alezredessé léptették elő. A rendszerváltozás után huszonegy kitüntetéssel ismerték el helytállását és közéleti tevékenységét, ezek közül kiemelkedik a Vitézi Rend tiszti keresztje, az Aranykor Kitüntető Cím arany fokozata, a Magyar Érdemrend tisztikeresztje és a Kapisztrán érem.
Életéről film is készült, a Sose akartam más lenni, mint katona című alkotás 2017-ben elnyerte a Rendszerváltó Filmszemle fődíját.
Fotó: Illyés Tibor / MTI