Embernek és katonának maradni

Molnár János nyugállományú ezredes 1928. január 18-án földműves családba született Szentesen. Két fiútestvére katonaként harcolt a második világháborúban. Mindketten szovjet fogságba estek Buda ostromakor és az akkori Szovjetunióba kerültek hadifogolytáborba. József 1946-ban a fogság alatt életét veszítette, Ferenc azonban 1948-ban hazatért a megpróbáltatásokból. A fiatal Molnár Jánost 1947-ben hívták be sorkatonai szolgálatra. Kiskunhalasra vonult be a határvadászokhoz és kitűnő lovasként lovas kiképzést kapott. Képességei alapján felvételt nyert a Honvéd Kossuth Akadémiára, melynek elvégzését követően Szekszárdon, Kaposváron, Zalaegerszegen és Kiskőrösön szolgált. 1950. december 24-én kötött házasságot fiatal szerelmével.

A lovak iránti szeretete és hozzáértése majdnem lovastisztté tette Molnár Jánost, ehelyett azonban Pécsre helyezték mint az I. Önálló Bányász Zászlóalj 1. századának parancsnokát, és már főhadnagyként szolgált 1956 forradalmi napjaiban. Elöljárói utasításra Molnár főhadnagyot bízták meg a megyei pártbizottság pécsi épületének őrzésével. A nagyatádi lövészeket felváltva legfontosabb feladatának az atrocitások és a fosztogatások elkerülését tekintette, melyet sikerült megvalósítani. A forradalom és szabadságharc leverését követően személye is bűnbakká vált. Hiába vezette zászlóaljának felszámolását, a tiszti nyilatkozatot már nem írta alá. Az „igazoló bizottság" rendfokozata megtartása mellett tartalékállományba helyezését javasolta, 1957-ben leszerelték. Még ebben az évben hadbíróság elé állították és elítélték. Első és másodfokon Molnár Jánost „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntette miatt 1 évi börtönre, valamint 1 évre állampolgári jogai gyakorlásától való eltiltásra, vagyona felének elkobzására, és lefokozásra, mint mellékbüntetésre" ítélték. Az elítélt katonatisztet Hangospusztán, a pálhalmi börtön gazdálkodási egységénél alkalmazta a népi demokratikus rendszer, hiszen lóápolóra ott is szükség volt. Felesége és gyermekei támogatása mellett kiszabadulását követően, a civilek életét élte. Minden megpróbáltatás ellenére jelleméből adódóan megállta helyét minden helyzetben, így lehetett 1977-ben a Nehézipar Kiváló Dolgozója. 1989 hozta el Molnár János számára az igazság kezdetét: semmissé vált az 1958-as ítélet, majd 1990-ben rehabilitálta a honvédelmi miniszter, rendfokozatát helyreállította és előléptette, valamint státusát teljes jogú nyugállományúra változtatta.

Molnár János nyugállományú ezredes a látogatók számára különleges fényképekkel és dokumentumokkal idézte fel katonai pályafutását, felesége házasságuk 68 évéről mesélt.

Fotó: Kováts Nikoletta