Emlékezés a névadó születésnapján

Az ünnepi beszédben elhangzott: egy ember, egy katona életéről sokat elárulnak életrajzi adatai. Megtudhatjuk, hány légi győzelmet vívott meg győztesen, hány és milyen érdemrendet szerzett; azonban az, hogy az adatok mögött milyen volt az ember maga, igazán csak a tetteiből, cselekedeteiből derül ki.

Ittebei Kiss József mindössze 22 évet élt. Visszagondolva saját ifjúságunkra, érzéseinkre, s az azóta eltelt évekre, évtizedekre, joggal állíthatjuk: a hadnagy, aki életének csupán négy évét töltötte el az akkori honvédség szolgálatában, e négy év alatt számtalan olyan döntést hozott, amelyre sokan egész életünk során nem vagyunk, nem lennénk képesek.

S hogy mit tanulhatunk mi ma, 2015-ben, évszázadnyi távolságra Ittebei Kiss Józseftől?
Haza iráni elkötelezettséget, lojalitást, bátorságot és kitartást. József 18 éves korában, az első világháború kitörésekor önként jelentkezett katonai szolgálatra. Ha csalódott is volt, mert nem lehetett tiszt érettségi bizonyítvány hiányában, nem a dac vezérelte. Nem a juttatásokért vagy az előmenetelért akart katona lenni, hanem azért, hogy hazáját – a szó legtisztább jelentése szerint – szolgálhassa.

A pozsonyi 72-es gyalogosezredbe beosztott katona a keleti fronton megsebesült. Kérhette volna leszerelését, de ő, mindannak ellenére, amit a háború szörnyűségei közepette megtapasztalt, kitartott eredeti elhatározása mellett. Áthelyezését kérte a császári és királyi Légierőhöz, és legjobb tudása szerint folytatta a kiképzést. Később, 1918-ban, amikor repülőgépe lezuhant, és ő ismét megsebesült, hosszas lábadozást követően szintén fel tudott állni, és teljes felépülése után újra a botkormány mögé ülhetett.

Szorgalmat is tanulhatunk tőle, hiszen kapott talentumait tovább tudta kamatoztatni a légierő kötelékében: szorgalmának, tudás iránti vágyának köszönhetően már 1916 májusában részt vehetett első éles bevetésén a 24. felderítőszázad kötelékében.

Példaértékű önkontrollról és az ellenség tiszteletéről tett tanúbizonyságot:Ittebei Kiss József harcmódja legendássá tette őt a szövetséges és az ellenséges csapatok körében egyaránt. Az ellenség legyőzése, légi győzelem kivívása a gép pilótájának életben hagyásával lehetetlennek tűnő feladat. Az ifjú, csupán huszonéves pilóta képes volt az indulatok és talán az adrenalin parancsának ellenállni, amikor vadászgépéből nem adott le halálos lövéseket, talán egy mélyebb belső erkölcsi törvénynek, a „Ne ölj!" parancsnak engedelmeskedve.

Ittebei Kiss József méltán érdemelte ki „A levegő lovagja" címet. Azáltal, hogy nevét laktanyánk is viseli, mi is részesei vagyunk az ő hagyományának. Tanuljunk tőle, mert élete példa mindannyiunk számára. Bázisunk jelmondata: „Tisztesség, bátorság, becsület" segítsen emlékezni az ifjú hősre, és segítsen emlékezni az önmagunkban rejtőző tisztességre, bátorságra és becsületre.

Fotó: Mezei László zászlós