Ez nem verseny, nem munka, hanem közös cél, egy közös irány

A megérkezés után a második és a harmadik nap az, amikor érdemben zajlik a konferencia. Ilyenkor mindenki bemutatja, hogy a saját hazájában hogyan működik a katonazene, van-e valami változás a zenekarok számában, esetleg a belső struktúrában. Valamelyik országban mindig vannak változások, vagy negatív vagy pozitív értelemben. Illetve vannak olyan tudományos előadások is, amelyek adott esetben régi hangszereket mutatnak be, vagy bizonyos fajta zenei kísérletekről szólnak.
De előfordul olyan előadás is, amely a katonazenét, a zenét, az indulókat egy picit individuálisabban, tudományosabban közelíti meg. Például bemutatja a célját, a társadalomra gyakorolt hatását, a szerepét a múltban, a jelenben vagy a jövőben. Ezek sokszor határok nélküli elképzelések, gondolatok arról, hogy miket lehetne újítani, mivel lehetne népszerűsíteni ezt a műfajt, mik azok az utak, amiket ki lehetne próbálni, ahhoz, hogy még szélesebb palettán lehessen bemutatni a katonazenét.

Hogy zajlik egy ilyen előadás?

Minden vezetőnek 10-15 perce van a saját prezentációjára. Szabadon beszélhet bármiről, amiről úgy gondolja, hogy fontos, vagy sokak számára érdekes lehet. Az országok előadásait megkaphatjuk egymástól, ha igényt tartanánk rá. A konferencia fő célja pontosan ez, hogy egyszer egy évben tudjunk találkozni, eszmét cserélni, elmondani, hogy mi történt a zenekarokkal az elmúlt egy évben.

Vannak más programok is az előadásokon kívül?

Mivel a konferenciának minden évben más főváros ad otthont, így mindig vannak városnéző programok is. Voltunk már koncerten, Finnországban például egy katonazenekar próbáján, utaztunk már gyorsnaszádon a tengeren, de volt, hogy csak városnézésen vettünk részt, mint most Berlinben. A kulináris élvezetektől kezdve, a városnézésen át, a legkülönfélébb elfoglaltságokkal igyekeznek a szervezők bemutatni az adott ország jellemzőit. Amikor 2012-ben Budapesten rendezték meg a találkozót, borkóstolás volt az egyik program.

Ön mióta vesz részt a konferencián?

2011-ben voltam először, az Bécsben volt, egyébként maga a konferencia 2005 óta létezik. A konferencia végén, az utolsó napon szoktuk általában megbeszélni, hogy melyik ország legyen a következő házigazda. Ha sok a jelentkező, akkor a konferencia vezetője dönt az országok közül. Mindig vannak újonnan bekerült országok, akik még nem tartottak konferenciát, például a horvát főkarmestert én hívtam meg tavaly. A rendezvény életre hívója, a német főkarmester, de év végén nyugdíjba megy, ezért a norvég főkarmester fogja átvenni a helyét, tehát ő lesz ennek a „klubnak" az elnöke. Úgyhogy jövőre Oslóba megyünk a találkozóra.

A budapesti konferencia 2012-ben, hogyan zajlott? Ki szervezte?

Ez ilyenkor úgy működik, hogy a szállást természetesen a Magyar Honvédség szervezi, de mindenki magának fizeti. Tulajdonképpen, ami a vendéglátó országot terheli, az az idejövő kollégák szállítása országon belül, illetve az étkeztetés. 2012-ben a Hadik Hotelban laktak a vendégeink. Többnyire az a gyakorlat, hogy a szállás és a konferencia egy épületben van, hogy ne kelljen feleslegesen utazgatni. A programokat pedig a házigazdák találják ki.

Vannak esetleg olyan katonazenei vezetők, akikkel jó viszonyt ápol a konferenciának köszönhetően?

Persze, például a német főkarmester nagyon jó barátom lett. Voltam is Németországban a konferencián kívül is előadást tartani a magyar katonazenéről, a magyar katonazenekarokról, arról, hogy nálunk hogy épül fel a struktúra, milyen létszámokkal dolgozunk, milyen nehézségeink vannak, hogy próbálunk azokon javítani.

Hogyan állnak egymáshoz a katonazenekarok? Segítik egymást, esetleg vesznek át újításokat a többi zenekartól?

Persze, de nem is feltétlenül újításokat, inkább szakmai ötleteket, sokszor például kottákat osztunk meg egymással. Ez működik nemzetközi fesztiváloknál is, ha valakinek valamilyen problémája van, például hiányzik egy zenekar, kit tudnának a többiek felajánlani. Ez egy olyan nemzetközi háló, ami azt a célt szolgálja, hogy ha bármi probléma adódik, egy olyan fajta kapcsolat működjön, hogy tudjuk egymást keresni, tudjunk egymástól segítséget, akár tanácsot kérni, vagy adni, ha olyan helyzet van. Ez egy abszolút jól működő szakmai kapcsolat tulajdonképpen. Lehet azt mondani, hogy mindenki mindenkivel jóban van, de alapvetően az is számít, hogy a nyelvtudás is szab korlátot ezeknek a kapcsolatoknak. Hiszen aki jobban beszél nyelveket, könnyebben kommunikál a többiekkel. Rivalizálás viszont egyáltalán nem fordul elő. Ahány ország, annyi féle zenekar. Egy dolog van, ami közös bennünk, az pedig a katonazene. Egészen másfajta háttérrel rendelkezünk, nem azonos rajtkőről indulunk. Ez nem verseny, nem munka, hanem közös cél, egy közös irány.

Fotó: Szabó Lajos zászlós