A nagymagasságú ejtőernyős képesség valójában egy folyamat, az első bekötött rendszerű ejtőernyős ugrástól kezdve készíti fel a katonát az ejtőernyős kijuttatási módra, és a kiképzés végére képessé teszi a légcellás ejtőernyővel történő, teljes felszereléses ejtőernyős ugrásra ismeretlen terepre, akár korlátozott látási viszonyok között is.

A képesség fenntartása és fejlesztése folyamatos erőfeszítést igényel. A nagymagasságú ejtőernyős képesség jelenlegi formájában a különleges műveleti zászlóalj megalakítását követően, 2009-ben jött létre. A csoport az MH 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj nagy magasságú csoportját tekinti elődjének, akik megalapozták ezen kijuttatási mód gyakorlati alkalmazását.

Amikor nagymagasságú ejtőernyős műveletekről beszélünk, két kijuttatási módot különböztetünk meg. A nagy magasságon történő kiugrást alacsony nyitással-HALO (High Altitude Low Opening – amelyben a harcászati helyzet megengedi a célterület megközelítését a szállító légijárművel), illetve nagy magasságon történő kiugrást követő ejtőernyő nyitással-HAHO (High Altitude High Opening – amelyben a harcászati helyzet nem engedi meg a célterület megközelítését a szállító légijárművel ezért a távrepülés a megoldás)

A Magyar Honvédségben az MC-5–ös ejtőernyőrendszert és a hozzá kapcsolódó teherrendszert használják a katonák kiképzésére, de a többi, a haderőben rendszeresített ejtőernyővel is képesek gépelhagyására. Az ejtőernyős kiképzések során többségében MI-8, MI-17, vagy MI-24 helikopterekből és a napokban „nyugállományba" vonuló An-26 repülőgépből történnek az ejtőernyős ugrások. Meg kell említeni a Pápa Bázisrepülőtéren települt HAW (Heavy Airlift Wing – Nehéz Légiszállító Ezred) kötelékében szolgáló C-17-es flottát is, akik szintén támogatják az ejtőernyős állomány képességének szinten tartását.

Elengedhetetlen, hogy a katonai szervezet kiválóan felkészült oktatói állománnyal rendelkezzen, amellyel képessé válik megtervezni és végrehajtani saját műveleteit. Az oktatóvá váláshoz minimum háromszáz ejtőernyős ugrással kell rendelkezni, és teljesíteni kell a kapcsolódó követelményeket. A kiválasztás és a kiképzés során folyamatos az együttműködés az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Speciális Ejtőernyős Kiképző Csoportjával. Számukra az ejtőernyős katonák kiképzése alaprendeltetésből eredő feladat, de tapasztalatuk és tudásuk meghatározó az oktatói állomány felkészítésében. A csoport többi tagja is – fejenként több mint kétszáz ugrással – tapasztalt ugrónak tekinthető.

A jelenlegi képzés során harcászati felszerelésben ugranak a katonák, ami a teljes ejtőernyő rendszerrel együtt meghaladhatja az ugró súlyát. Az ugrások nappal és éjszaka egyaránt folynak. A folyamatos kiképzés során hangsúlyt kap az úgynevezett instabil gépelhagyás is, amelynek során az ugrónak a levegőben stabilizálnia kell magát az ejtőernyő nyitása előtt, majd annak a meghatározott magasságon történő nyitása után biztonságosan földet érni, és természetesen a kijelölt feladatot végrehajtani. A képzés elemeinek tervezettnek és jövőbe mutatónak kell lennie.

A fejlődés iránti igény nagy, már képzés közben a következő lépést tervezik: ez az éjjellátó képesség beépítése lesz a légcellás ejtőernyős kiképzési rendszerbe. Emellett a csoport oktatói állománya megkezdte felkészülését a katonai tandem ernyő alkalmazására is, amely lehetőséget teremt nem csupán személyek, de nehezebb felszerelés szállítására, ezáltal nagyobb mennyiségű felszerelést is ki lehet juttatni a célterületre.

GALÉRIA