Felejthetetlenül tragikus tűzparancs

A kintről behallatszó mennydörgéseket Hajnal István nyugállományú vezérőrnagy – aki három éven át volt az MH BHK jogelőd szervezetének parancsnoka – az aknavető hangjához hasonlította. Mint beszédében kiemelte: az a bizonyos, huszonkét évvel ezelőtt kiadott tűzparancs felejthetetlenül beleivódott a várpalotai alakulat életébe.

Vokla János ezredes megemlékező beszédében felidézte, hogy 1994. július 25-én a 108. Mészáros Lázár Gépesített Lövészdandár tüzéralegysége érkezett kiképzési feladatra a Bakonyba. A vizsgafeladatok végrehajtása közben, kora délután azonban az egyik aknavető csöve úgynevezett rátöltés következtében felrobbant. A tizenöt méter sugarú körben pusztítást okozó robbanás négy ember életét oltotta ki. A tragikus balesetben Pleszkán Károly posztumusz őrmester és Papp László posztumusz főtörzsőrmester azonnal életüket vesztették, míg Tordai Tibor posztumusz főtörzsőrmester halálos mellkasi sérülést, Tihanyi István honvéd pedig nyílt combtörést szenvedett. Szepesi Imre honvéd lábát egy repesz szakította le. Az aknavetőtől körülbelül kétszáz méteres távolságban, a vezérlőtoronyban álló Kránitz Antal posztumusz őrnagy egy repesztől halálos nyaki sérülést szenvedett. A szakszerű kórházi ellátás ellenére életét a súlyos vérveszteség miatt már nem tudták megmenteni.

Az ezredes elmondta: Kránitz Antal posztumusz őrnagy hosszú pályafutása alatt katonák ezreit készítette fel a haza védelmére, és elöljáróitól összesen ötvenhat alkalommal részesült dicséretben.

„Egy kiképzés közben történt, tragikus végkimenetelű baleset mindig értelmetlen. A huszonkét évvel ezelőtt történtek pedig mindig figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a katonai szolgálat bizony veszélyes" – zárta beszédét Vokla János ezredes, aki ígéretet tett arra: amint az időjárási körülmények engedik, méltó katonai tiszteletadás mellett fogják elhelyezni a megemlékezők által hozott koszorúkat a laktanyában található emlékműnél.

Fotó: a szerző felvételei és archív