Feltárt múlt

A szovjet Vörös Hadsereg és a Magyar Királyi Honvédség elesett katonáinak magyarországi és az Oroszországi Föderáció területén levő második világháborús temetési helyeivel kapcsolatos eljárásrendet 1995. március 6-án fektették le Moszkvában. Hazánk az 1995. évi moszkvai szerződést kormányrendelet útján ratifikálta 2016-ban. A 12 cikkből álló egyezmény a teljesség igényével határozta meg a második világháborús katonai temetkezési helyek feltárásával, nyilvántartásával, létesítésével és fenntartásával, valamint az elesett katonák földi maradványainak exhumálásával, illetve újratemetésével kapcsolatos irányelveket. Így az egyezmény 2. cikkének 2. része alapján az érintett második világháborús hősi temetkezési helyek meglétéről, helyéről a partnereknek értesíteniük kell egymást. Az 5. cikk 3. része pedig lehetővé teszi, hogy az emberi maradványok áthelyezése, illetve újratemetése céljából végbemenő exhumáláson jelen lehet azon ország képviselője, amely katonáinak földi maradványait kihantolják a munkálatok során.

Ma Oroszországban 369 – emlékművel is rendelkező – második világháborús magyar katonai temetési hely található. Kirov városában 2016-ig három, magyar katonák földi maradványait is rejtő sírhelyet azonosítottak. Egy helyi orosz civil hadszíntérkutató szervezet 2016-ban felfedezett egy, levéltári forrásokkal nem dokumentált második világháborús hadifogoly-temetési helyet a Kirov melletti Sihovo községnél (Szlobodszkoj járás). Az újabb Kirov megyei hősi temetési hely ügye felmerült a Magyar–Orosz Kormányközi Hadisírgondozó Vegyes Bizottság 2016. szeptember 20–21-i budapesti ülésén is. A megbeszélésen a „Vojennije Memoriali" Katonai Emlékmegőrző Nemzetközi Együttműködési Társaság a sihovói hitelesítő terepi kutatásra tett javaslatot.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kéttagú delegációja 2017. június 19-én utazott az oroszországi Kirovba a térségben megtalált újabb második világháborús katonai tömegsír kutatása ügyében. Az orosz–német–olasz–magyar bizottság feladata a hősi temetési hely megtekintése és a szükséges régészeti vonatkozású munkálatok egyeztető megbeszélése volt.

A Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség oroszországi állandó képviseletének munkatársai végezték el a hadisír feltárását 2017 végén. Az „L" alakú, 72 négyzetméter alapterületű, 170–250 centiméter mély tömegsír összesen 1083 személy földi maradványait rejtette. A tömegsír feltárása során tizennégy magyar 1936M és egy 1939M azonossági jegytok látott napvilágot. A leleteket a „Vojennije Memoriali" Társaság diplomáciai úton adta át a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak.

Egy hősi katonai temetési hely esetében az ott eltemetett személyek azonosításakor rendkívül nagy szerepe van a felszerelés-, a fegyver- és a ruházati maradványoknak, valamint az egyéb személyes tárgyaknak. (A tudományos alapokon álló azonosítás szempontjából így kulcsfontosságú, hogy a képi és írásos dokumentációval kísért terepi munkálatok az igazságügyi régészet munkamódszerein alapuljanak.) Az emberi maradványok melletti kísérő leletek közül az egyik legjelentősebb tárgytípust az összehajtott, 90×60 milliméteres azonossági és a sebesülési jegyet tartalmazó jegytokok képezik. A jelöletlen egyéni sírokban, illetve tömegsírokban nyugvó katonák személyazonosságának a megállapítására az előkerült azonossági jegytokok révén megadható azonossági számok segítségével van a legnagyobb esély. A magyar 1936M azonossági jegyet a rendszeresítést elrendelő 1937. évi körrendelet a következőképpen írta le: „Az «Azonossági jegy» alakja teljesen az eddigi igazolvány jegytok alakjának felel meg, alumínium lemezből készül és egy 100 cm hosszú, vörösrézhuzal-bélésű, gyapjú zsinórral van felszerelve. Az «Azonossági jegy» mindkét lapjának külső oldala a «Hungária» felírással és az … «azonossági szám» feltüntetésével … rácsnyomattal van ellátva."

A 10 (4–2–4) számjegyből felépülő (lyukasztással jelölt) azonossági számot 10 vízszintes és 10 függőleges sorból felépülő rácsozat tartalmazta. Az 1895. szeptember 30. előtt (tehát az állami anyakönyvezés bevezetését megelőzően) született katonákat 1939M azonossági jegytokkal látták el. Az 1936M azonossági jegytoktól eltérően ebben az esetben az azonossági számot 10 helyett 12 (4–2–2–4) számjegy képezte.

Az alumínium jegytokok múzeumi megtisztítása után hét, eltűntként nyilvántartott magyar honvéd (levéltári forrásokkal is kísért) név szerinti azonosítására volt mód. Bizonyságot nyert, hogy még a kirovi hadifogolytáborok egyikébe való megérkezés előtt, a vasúton történő szállítás közben hunyt el az 1943 januárja és májusa között fogságba esett Kisvári József (tartalékos honvéd), Márovics Antal (tartalékos honvéd), Pap János (tartalékos hadnagy), Quell Ádám (tartalékos honvéd), Takács Mihály (honvéd), Tóth Alajos (honvéd) és Vincze István (tartalékos honvéd). A sihovói tömegsírból exhumált olasz, német és magyar katonák újratemetésére várhatóan 2018 nyarán kerül majd sor a Kirovtól 135 kilométerre levő Falenki településen, az 1943-ban kialakított lágerkórház-temető emlékhelyénél.

A 2. magyar hadseregnek a Don-kanyarban vívott harcairól és az 1943. januári összeomlást követő mozgó katlancsatáiról egyre pontosabb és árnyaltabb képet festenek az újabb hadtörténeti kutatások. A levéltári veszteségkutatásokhoz szervesen kapcsolódnak az oroszországi második világháborús magyar hősi temetési helyekre vonatkozó azonosítási és feltárási munkálatok. A 207 ezer főt számláló 2. magyar hadsereg 1943. januári és februári veszteségeit (hősi halottakban, sebesültekben, hadifoglyokban és eltűntekben) ma a történeti kutatás 120–125 ezer főre teszi. A sihovói tömegsír régészeti feltárásának eredményeképpen újabb hét, korábban eltűntként nyilvántartott magyar honvéd hősi halálának körülményeit sikerült pontosítani.

* * *

A sihovói tömegsírban nyugvó (1943-ban hadifogságba esett), név szerint azonosított magyar honvédek jegyzéke:

Kisvári József vagy Kota József (tartalékos honvéd)
Azonossági szám: 0521 19 0003
Születési hely, idő: Mályi (Borsod vármegye), 1919. január 8.
Csapattest, állománytest: m. kir. 13. gyalogezred, I. zászlóalj (Rozsnyó)
Veszteség helye, ideje: Philippi, 1943. január 14.
Forrás: név szerinti veszteségi karton (iktatószám: c.7559/3/22.1943, HM HIM, Levéltár), valamint a Nyékládházi Polgármesteri Hivatal adatszolgáltatása alapján.

Márovics Antal (tartalékos honvéd)
Azonossági szám: 2720 07 0119
Születési hely, idő: Nemessándorháza (Zala vármegye), 1907. november 1.
Csapattest, állománytest: m. kir. 17. gyalogezred, I. zászlóalj (Nagykanizsa)
Veszteség helye, ideje: ?, 1943. május 20.
Forrás: név szerinti veszteségi karton (iktatószám: c 756431/22/v./1943, HM HIM, Levéltár), valamint a Zalaszentmihályi Közös Önkormányzati Hivatal adatszolgáltatása alapján.

Pap János (tartalékos hadnagy)
Azonossági szám: 3779 12 0064
Születési hely, idő: Nagyoroszi (Nógrád vármegye), 1912. október 22.
Csapattest, állománytest: m. kir. 13. gyalogezred, III. zászlóalj (Tornalja)
Veszteség helye, ideje: Marki, 1943. január 16.
Forrás: név szerinti veszteségi karton (iktatószám: c.751.895/22.v.1943, HM HIM, Levéltár).

Takács Mihály (honvéd)
Azonossági szám: 2321 04 0166
Születési hely, idő: Ozora (Tolna vármegye), 1904. szeptember 23.
Csapattest, állománytest: 12. könnyű hadosztály lőszer osztály, 12. tábori tüzérosztály
Veszteség helye, ideje: ?, 1943. január (?)
Forrás: név szerinti veszteségi karton (iktatószám: c=745051/22v.943 és 28-757378/22v943, HM HIM, Levéltár).

Tóth Alajos (honvéd)
Azonossági szám: 1111 12 0305
Születési hely, idő: Heves (Heves vármegye), 1912. szeptember 5.
Csapattest, állománytest: 19. könnyű hadosztály híradó század, VII. híradó zászlóalj
Veszteség helye, ideje: Marki, 1943. április 13.
Forrás: név szerinti veszteségi karton (iktatószám: 29/c-745.391/22.v.1943, HM HIM, Levéltár).

Vincze István (tartalékos honvéd)
Azonossági szám: 1920 11 0076
Születési hely, idő: Nagyigmánd (Komárom vármegye), 1911. augusztus 20.
Csapattest, állománytest: m. kir. 22. gyalogezred, I. zászlóalj (Komárom)
Veszteség helye, ideje: Sztaro Nyikolszkoje, 1943. január 28.
Forrás: név szerinti veszteségi karton (iktatószám: c.756.149/22.v.1943, HM HIM, Levéltár).

Fotó: Szikits Péter és archív