Frontmozi: Az út vége: Çanakkale

A tizedik alkalommal megtartott frontmozi – vetítést közösen szervezte az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, a Habsburg Történeti Intézet, a XX. Század Intézet és a Yunus Emre Enstitüsü.

Serdar Akar és Kemal Uzund 2013-as filmje nagy szabású emléket állít azoknak a katonáknak, akik elestek Çanakkale lövészárkaiban. A háborús dráma a katonák egyéni sorsán, életútjain keresztül kalauzolja el a nézőt a háború nagy jelentőségű ütközetéig.

A vetítés előtt Yakup Gül, a Yunus Emre Enstitüsü igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, és beszélt a csata fontosságáról is. Elmondta, a török nemzettudat kialakulása szempontjából rendkívül fontos fordulópont volt az ütközet, mivel a törökök ezután kezdték el a haza és a saját föld, és a saját ország fogalmát megérteni. A török civilizáció fejlődésére is nagy hatással volt a győztes csata. Az igazgató arra is emlékeztetett, hogy az első világháborúban a törökök és az Osztrák-Magyar Monarchia katonái vállvetve harcoltak a világ számos harcterén, köztük Çanakkale-nál is, ezért fontos, hogy közösen emlékezzünk meg róluk.

A Çanakkalei csatában, vagy ahogy a történelemkönyvekben találkozhattunk vele – a gallipoli-i csatában az oszmán hadsereg fényes győzelmet aratott a partraszálló antant-csapatok felett. A Dardanellák tengerszorost támadó brit és francia erők itt szenvedték el legsúlyosabb tengeri vereségüket, amelyet nagyrészt az okozott, hogy igencsak alábecsülték a török hadsereget. Az antant-katonák a szárazföldön sem voltak szerencsésebbek. Bár sikerült hídfőállást kiépíteniük, kitörni nem tudtak, végül hatalmas veszteségek után kimenekítették őket.