Gördülő vasak: a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2019. szeptember 12. 19:32Sokan gondolják azt a második világháború nyitányáról, a németek lengyelországi hadjáratáról, hogy Jöttek a Wehrmacht legyőzhetetlen páncélosai és akadály nélkül eltiportak mindent, ami az útjukba került. Nos, ez nem épp így történt.
A Wehrmacht harckocsijai nem számítottak legyőzhetetlennek, s a lengyelek sem voltak védtelenek. A végeredmény valóban Lengyelország veressége, majd a Molotov–Ribbentrop paktumnak megfelelő felosztása lett, de az 1939 szeptemberi események rámutattak a német páncéloserők, illetve azok alkalmazásának számos gyengeségére is. Ezt pedig komolyan kellett venni, hiszen a felvonultatott harckocsitípusok egy része jelentette a Wehrmacht gerincét egészen a második világháború végéig…
Kicsiben kezdték
A német lánctalpasok közül általában a Tigrisek, a Párducok vagy a lenyűgöző méretű Királytigrisek jutnak elsőként az olvasóközönség eszébe. Nos, a lengyel hadjáratot az előbbiekhez képest apróságnak mondható lánctalpasok döntötték el. Ekkor még elegendőnek bizonyult a Panzerkampfwagen (röviden Panzer) II-es 20 milliméter űrméretű gépágyúja, de már kevés volt a spanyol polgárháborút (1936–1939) is megjárt Panzer I Ausf. B két 7,92 milliméteres géppuskája. A harckocsik elleni küzdelemre tervezett, 37 milliméteres páncéltörő ágyúval ellátott Panzer III-asok és a gyalogság támogatására optimalizált, rövid csövű, 75 milliméteres ágyúval felszerelt Panzer IV-esek száma ez idő tájt messze elmaradt a másik két könnyű harckocsiéhoz képest.
De mivel győztek a német erők? Rengeteg harckocsival, legalábbis az ellenük felsorakozott lengyel lánctalpasok számához képest: 1445 Panzer I-es, illetve 1223 Panzer II-es várta a bevetési parancsot. Mindehhez képest a 98 Panzer III-as és a 211 Panzer IV-es inkább a képességek (páncélzat, fegyverzet) tekintetében jelentette a szükséges pluszt, semmint a mennyiségében.
További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 13-án megjelenő számában!
