Görgeire, a tudósra emlékeztek

„Görgeire emlékezve szinte mindig a szabadságharc kiváló hadvezérére gondolnak, esetleg politikai szereplésével foglalkoznak, pedig kémikusként is figyelemre méltó tudományos munkát végzett" − hangsúlyozta ünnepi beszédében prof. dr. Földi László. A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Vezetőképző Intézet Műveleti Támogató Tanszék egyetemi tanára elmondta, hogy a kétszáz éve, Toporcon született Görgei Artúr életének első 14 évét rendezett, de meglehetősen szűkös anyagi körülmények között élte le. Ekkor üresedett meg a tullni utásziskolában egy alapítványi hely, és ez a „véletlen" döntött sorsáról. Görgei nem vágyott erre a pályára, a családi körülmények azonban erre kényszerítették. 1832. november 23-án lépett be a tullni utászkari intézetbe, ekkor kezdődött meg a mintegy 13 évig tartó katonai szolgálata, amelynek első kilenc éve alatt még a szülői házat sem látta. 1845. július 23-án kilépett a Nádor-huszárezredből, ahol ekkor már segédtisztként szolgált.

„A család régi barátja, Rösler Gusztáv ajánlotta be Josef Redtenbachernek, a prágai egyetem vegytantanárának. Itt került szoros kapcsolatba a természettudományokkal, azon belül is elsősorban a kémiával" − mondta el Földi László. A professzor hozzátette, hogy Görgei a kókuszdió zsírsavjainak vizsgálatát 1847 tavaszán kezdte el Prágában, és már javában folyt a szabadságharc, mikor a bécsi Akadémia kitüntette és tiszteletdíjjal jutalmazta tudományos munkájáért. Elhangzott, hogy barátaitól és ellenségeitől már 1848-ban megkapta „a Patikárius" nevet, amelyet Damjanich tábornok például tréfásan, borozgatás közben használt Görgeivel kapcsolatban.

„Jól ismerte a puskák akkoriban elterjedő kémiai gyújtásában szerepet játszó durranóhigany robbanó tulajdonságát, és jól felmérte azt, hogy a Prágában már működő gyártási technológiát kell idehaza bevezetni. Tervet készített egy gyárlétesítésre, amelynek igazgatója ő maga lehetett volna" − fogalmazott Földi László. A szabadságharc bukása után viszont Ausztriába száműzték, ahol a barátai mindent elkövettek, hogy bejuttassák a klagenfurti reáliskolába vegytantanárként, azonban Bécs eleve kudarcra ítélte minden próbálkozásukat. Végül is sikerült egy szeszégető gyárnál elhelyezkednie, majd a klagenfurti gázgyárban dolgozott vegyészként.

„Görgei a kiegyezés után visszatért Magyarországra, és a Természettudományi Társulat kémiai-ásványtani szakosztálya 90. születésnapján egyhangú határozattal ünnepelte személyében „az első magyar chemikus"-t, aki szaktudományának területén időtálló értekezéssel jelentkezett" − zárta ünnepi beszédét Földi László.

Ezt követően dr. Pohl Árpád ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar dékánja megkoszorúzta Görgei Artúr mellszobrát, amely a kar 42. számú épületében található.

Fotó: Szilágyi Dénes