Gyulai megemlékezés az aradi vértanúk emléknapján

A hagyományosan minden évben, az aradi vértanúk kivégzésének emléknapján szervezett közös megemlékezés helyszíne a gyulai Honvédtiszti Emlékhely, amely az 1849 szeptemberében Gyulán fogva tartott 1400 fogoly honvédtiszt – köztük 10 későbbi aradi vértanú – mártíromságának helyszínét jelöli. A gyulai Almásy-kastély és a vár közötti téren adta át a cári orosz hadsereg a császári hadseregnek az addig tisztes fogságban tartott magyar tiszteket, akikkel az osztrákok a kardjaikat, oldalfegyvereiket rögtön lerakatták, majd a szomorú fogolymenetet Arad felé indították.

Mint ahogy azt a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség képviseletében jelen lévő dr. Ruszin Romulusz dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka beszédében is kiemelte: Gyula az utolsó olyan település, ahol a fogoly magyar tisztek emberséges, tisztességes, katonához méltó bánásmódban részesültek. A fegyverletétel szomorú eseményére emlékeztet Máté István szobrászművész a helyszínen 1989-ben felavatott köztéri alkotása.

A dandártábornok beszédében emlékeztetett a 13 aradi mártír hősiességére: 13 név, 13 életút, hat nemzet, öt nyelv és egy közös sors – mártírhalál. Katonák voltak, s mint katonák a halál mindennapos közelségében éltek. Noha magas rendfokozatot viseltek, többségük mellett ugyanúgy naponta süvített a halál szele, mint ha közkatonák lettek volna. A mártírszerepet már akkor felvállalták, amikor császári tisztként a honvédseregben a szabadság ügye mellé álltak.

A rendezvényen az Aradi Kamaraszínház, a békéscsabai Tabán Táncegyüttes, a szabadkai Juhász Zenekar közös művészi produkcióval elevenítette fel vértanúink utolsó napjainak tragikumát. A megemlékezés koszorúzással ért véget, amelyen a honvédelmi tárca mellett a gyulai önkormányzat, a polgármesteri hivatal, valamint további számos városi és megyei intézmény, illetve civil szervezet képviselője helyezte el a megemlékezés koszorúit.

Fotó: Rusznyák Csaba