Háború az antropológia szemszögéből

Szöveg: Kovács Dániel | 2015. december 19. 19:36

„A háború antropológiája – törzsek háborúja, gerilla-háború” címmel tartott előadást a napokban dr. Jobbágy Zoltán alezredes, egyetemi docens a Mindenki Hadtudománya Szabadegyetemen programsorozat részeként, Budapesten, a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központban.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója elmondta: a hadtudomány folyamatosan változik, napjainkban már a társadalomtudományok szemszögéből is lehet és érdemes foglalkozni az alapvetően katonai témákkal. Ez azért is fontos, mivel az antropológusok korábban mindössze említés szintjén foglalkoztak a háborúval, de nem fogalmaztak meg használható elméleteket a katonák számára

Az antropológia szemszögéből végzett kutatások rámutatnak: akkor lépett be a háború az emberiség életébe, amikor a primitív társadalmak elkezdtek a nagyvadakra vadászni. Ennek a magyarázata nem más, mint hogy ekkor születtek meg a hadviseléshez nélkülözhetetlen fegyverek is.

Az előadáson elhangzott, hogy az antropológia a háború két megjelenési formáját különíti el, amelyek között nem csupán formai, hanem tartalmi különbségek is vannak. Az egyik a nyílt ütközet, amelynek megvannak a kialakult szabályai, rituáléja, a felek között pedig létrejön egyfajta megegyezés a csata helyét és idejét illetően. A másik forma a rajtaütés, amelyben nincs helye lovagiasságnak, minden megengedett, éppen ezért sokkal brutálisabb is. Az európai kultúra inkább a nyílt csatákat preferálja, hiszen ez adja meg a lehetőséget a harcosnak a hőssé válásra, a múltban pedig ez volt az az esemény, amely sokáig egyfajta sportként működött a különböző törzsek között.

Természetesen napjainkban, az aszimmetrikus hadviselés korában másra is fel kell készülni, ennek kapcsán Jobbágy Zoltán beszélt az ISAF afganisztáni tapasztalatairól is. Rámutatott, hogy a közel-keleti ország a háború antropológiai szempontjából is egy teljesen más világ, mivel ott emberek a mai napig különböző nemzetségekbe, ezen belül törzsekbe tagozódva élnek, kapcsolataikban pedig meghatározó az egyes klánok közötti viszony. Az alezredes rámutatott, ha megnézünk egy száz évvel ezelőtt készült képet az afgán harcosokról, összevetve egy maival, azt láthatjuk, hogy a viselet változott az évek során és a fegyvereket is modernebbek váltották fel, ugyanakkor a mentalitás és a háborúik céljai nem változtak. Ha külföldi betolakodó érkezik a területükre, összefognak ellene, ha nem éri őket támadás, akkor pedig egymás ellen harcolnak.