Hagyományőrző logisztikusparancsnok

„Azt is egy ismerősömtől tudtam meg, hogy egyáltalán létezik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem… Mivel a középiskolában közgazdaságtant tanultam, és továbbra is ebben az irányba szerettem volna haladni, gazdász szakra adtam be a jelentkezésemet, és fel is vettek az akkori ZMNE-re. Kezdeti döcögés után, nem túl szép kifejezéssel élve, elkapott a gépszíj. Vagy a kalandvágy, nem is tudom… Úgy éreztem, hogy sokat és jó irányba fejlesztett az alapkiképzés és a kis csoportunk jó csapatszelleme. Ráadásul 2011-ben Erasmus-ösztöndíjjal katonák közül elsőként jutottam ki Csehországba, ahol az egyik katonai felsőoktatási intézményben töltöttem fél évet − alapvetően az angol nyelv tanulásával. Később dr. Pohl Árpád ezredes, tanszékvezető szervezőmunkájának köszönhetően részt vehettünk egy cseh−osztrák, logisztikai támogatási gyakorlaton is" – eleveníti fel a kezdeteket a mosolygós katonanő.

Kapás Agáta hadnagyot 2012-ben avatták tisztté, aztán ősztől a várpalotai alakulat logisztikai századához került mint ellátó-szállító szakaszparancsnok. Fél évet töltött az MH BHK logisztikai főnökségén, majd később,  áthelyezések és külszolgálat miatt az a – mint mondja – megtiszteltetés érte, hogy megbízott parancsnokként irányíthatja ezt a sok feladatot ellátó, mintegy hetvenfős alegységet.

„A harckiképző központ logisztikai századának három fő jellegzetessége van. Az egyik, hogy az állomány fele közalkalmazott. Mivel rájuk más jogszabályok vonatkoznak, mint a katonákra, kicsit nagyobb kihívás vezetni, irányítani őket. A másik az MH BHK széttagoltságából adódik, hiszen nemcsak Várpalotán és a szűkebb régiójában, hanem például Táborfalván, és Újdörögdön is találhatunk kihelyezett bázisokat, és emiatt egy-egy szállítási vagy gépjármű-javítási feladat nagyobb körültekintést igényel, mint általában. Harmadrészt pedig a központ alárendeltségében található lő- és gyakorlótereken zajló nagyobb volumenű hazai és nemzetközi gyakorlatok logisztikai biztosításában is részt kell vennünk – nem beszélve a saját gyakorlataink teljes körű ellátásáról" – avat be minket a várpalotai logisztikusok mindennapjaiba Kapás Agáta hadnagy.

Persze a katonalét mellett szabadidejének jó részét a néptánc tölti ki. Mint mondja, ez tulajdonképpen inkább hobbi a számára, mert ha igazán tipikus művészlélek lenne, akkor nem valószínű, hogy a Magyar Honvédségben szolgálna. Másfelől számára a néptánc egyenlő a hagyományőrzéssel is.

„A hagyományok őrzése szerintem azért is fontos, mert a régi embereknek nagyon sok dologban helyén volt a szívük, és magatartásuk sok tekintetben példamutató. A táncnak − az ünnepkörökkel, szokásokkal egybekötve − megvolt a maga rendszere. Kialakult egy olyan életmód, életvitel, amit követni lehetett. (Sőt, talán régen kellett is…) Az egyes tájegységeken kialakult táncokat pedig kincsként őrizték. Jó érzés ezeket úgymond végigtáncolni, mert minden táncban érezni az adott természeti tájat. Ráadásul véleményem szerint régen az emberek jobban, mélyebben ki tudták fejezni az érzelmeiket. Megvolt például a rendje, és főleg az ideje a gyásznak is. Képesek voltak ezt megtenni. Manapság, a rohanó világban már nem tudjuk ezt így megélni, inkább talán magunkba szorítjuk… Összefoglalva tehát egész egyszerűen tudnunk kell a gyökereinkről, mert ez ad biztos alapot. Persze egy-egy néptánc-előadás során nem kell görcsösen ragaszkodni mindegy egyes apró részlethez" – vallja a hadnagy asszony, aki jelenleg a Cserregő néptáncegyüttes tagja.

Tánctudását úgymond honvédségi berkekben is megmutatta, hiszen a „Lehet egy csillaggal több?!" elnevezésű honvédségi tehetségkutató verseny 2011-es sorozatában – az MH 54. Veszprém Radarezrednél szolgáló Rózsa Gábor főhadnaggyal párban (lásd utolsó képünkön) – különdíjat nyertek.

„Jól éltük ezt meg. A fő célunk az volt, hogy megmutassuk magunkat a közönségnek, illetve hogy felkészüljünk egy olyan táncból, amit még korábban nem adtunk elő. Azt hiszem, ha lenne megint ilyen verseny, indulnánk" – zárja a beszélgetést Kapás Agáta hadnagy.

Aki nem mellesleg sűrűn vesz részt katonai sportversenyeken, olykor verset is szaval, szeret utazni, és feltett szándéka, hogy a közeljövőben a varrással is komolyan foglalkozni kezd. Hogy ezt logisztikailag miként fogja kivitelezni, azt nem tudom…

Fotók: Rácz Tünde, a szerző és archív