Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Hagyományos módon – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2020. április 9. 9:16

Lényegesen több állam fejleszt, gyárt és tart hadrendben hagyományos, dízel-elektromos, mint nukleáris meghajtású tengeralattjárót, hiszen az előbbiek megépítése, fenntartása kisebb erőforrásokat igényel, emellett számos feladatra sokkal alkalmasabbak is nagyobb társaiknál.

A modern, ma is széles körben alkalmazott hajtáslánc – azaz a belsőégésű motor, az ezzel meghajtott generátor, az energiát tároló akkumulátorok és a hajócsavart forgató elektromotor – igazából az első világháborúra forrott ki. Az üzemanyagok közül a dízelolaj vált be leginkább, hiszen ez sokkal kevésbé bizonyult gyúlékonynak, mint például a benzin vagy a petróleum.

Az első, kizárólag elektromotorokkal meghajtott hajócsavart 1929-ben az amerikai haditengerészet S-osztályú kísérleti tengeralattjáróin, majd az 1930-as évek második felében rendszeresített Porpoise-osztályú búvárhajóin alkalmazták. A következő nagy ugrást a mobiltelefonokból, laptopokból és tabletekből ismert, nagyobb energiasűrűségű lítium-ion akkumulátorok alkalmazása jelentette. Ehhez azonban egészen 2020. március 5-ig kellett várni: a japán önvédelmi tengerészeti erőknél ekkor állt hadrendbe a Soryu-osztályú JS ORYU (8126).

A dízel-elektromos tengeralattjárók legnagyobb problémája, hogy bizonyos időközönként a vízfelszínre vagy annak közelébe kell emelkedni, hogy az akkumulátorokat feltöltő belsőégésű motorok működni tudjanak. Emiatt kerültek előtérbe a technológia fejlődésével az olyan megoldások, mint a svéd Stirling-hőmotor (Gotland-, Söndenmarland-, illetve a leendő Blekinge-osztály) vagy a hidrogéncellás motor (német Type 212-esek és a majdani spanyol S–80-as osztály). Mindezek célja, hogy a tengeralattjárók akár több hétig is képesek legyenek a víz alatt manőverezni, amire általában nem is az ellenséges hajók megtorpedózásánál (ilyenre 1945 után igen ritkán került sor), hanem a felderítési, hírszerzési feladatok végrehajtásakor van nagy szükség. A hagyományos meghajtás egyébként nem feltétlenül jár együtt az apró mérettel: a világ legnagyobb dízel-elektromos tengeralattjárója, a kínai Type 032-es lemerülve közel 6700 tonna vízkiszorítású.

De mit tud egy modern, hagyományos búvárhajó? Először is, rendkívül csendesen haladni, különösen az elektromotorok használatával.

További részletek a Magyar Honvéd magazin április 9-én megjelent számában!