Herend: az emlékezés fontossága
Szöveg: Balogh Patrik Zsigmond | 2020. február 4. 14:4551 évvel ezelőtt egy szörnyű vasúti katasztrófa híre járta be az akkori sajtót. A herendi állomáson várakozó, a Lenti Gépesített Lövészezred katonáit szállító, álló szerelvénybe beleütközött a reggeli gyorsvonat. Az életveszélyes sérültek között ott volt az akkor sorkatonai szolgálatát teljesítő Balogh Zsigmond is, akinek az unokája Balogh Patrik Zsigmond, a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium növendéke. Számára meghatározó volt a nagypapája által átélt baleset.
A baleset 1969. január 31-én történt, a reggeli órákban. Nagyapám, Balogh Zsigmond szolgálatteljesítés után aludt a három személyszállításra kialakított vasúti kocsik közül a középsőben. A következő emléke az volt, hogy egy kórházi ágyon fekszik, ott ébredt a baleset után. A kórházban töltött ideje alatt próbált az orvosoktól információkat szerezni a sérültekről. Azt is sikerült kiderítenie, hogy ő kirepült a kocsiból a szántóföldre, és utolsóként találták meg. Agyzúzódást, nyakcsigolya-, borda-, végtagtörést szenvedett és kómába esett, melyből csak február 13-án ébredt fel. Ekkor kapott gipszet, amit egészen augusztusig viselt.
A veszprémi és berettyóújfalui kórházakban, illetve a fővárosi honvédkórházban kezelték és 70 százalékos rokkanttá nyilvánították.
Szerintem ez az esemény nagyon meghatározó a családom életében, mert olvasva azt, hogy milyen sérüléseket szenvedett a nagyapám, rájövök, hogy lényegében egy hajszál választotta el őt a haláltól. Azaz akkor nem születik meg a három gyermeke és a hét unokája. Köztük én sem…
Számomra unokaként és Kratochvilos honvéd középiskolásként egyaránt kötelesség, hogy édesapámmal és nagyapámmal minden év január 31-én ellátogassunk Herendre és megemlékezünk papa elhunyt bajtársairól és hálát adjunk, hogy ő életben maradt.
Az idei megemlékezésen nagyapám a betegsége miatt nem tudott részt venni, de lélekben velünk és katonatársaival volt. Az emlékezés fontosságát azonban tovább örökítette a család fiatalabb nemzedéke, azaz édesapám, jómagam és testvéreim számára.
