Honvédség született – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A pákozdi csatához vezető folyamat kapcsán mindenekelőtt a horvát–magyar viszonyt, illetve a Habsburg Birodalom és Magyarország között 1848 tavaszára kialakult helyzetet célszerű megismerni – vezeti fel a téma kapcsán folytatott beszélgetésünket dr. Hermann Róbert főtanácsos, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese. Horvátország 1848 előtt Magyarország részeként ugyanolyan belső önállóságot élvezett, mint hazánk a Habsburg Birodalmon belül. De ahogy Magyarország ki akarta terjeszteni saját önállóságát 1848 tavaszán, úgy kívánták megtenni ugyanezt a horvátok is. Nemzeti mozgalmuk ráadásul a katonai határőrvidék révén komoly fegyveres bázissal is rendelkezett. A katonai határőrvidék lojalitását a bécsi udvar és kormányzat mindenáron biztosítani akarta a maga számára, részint az itáliai feszültségek miatt, részint pedig azért, mert úgy gondolták: bármikor jól jöhet ez a fegyveres erő, akár a magyarokkal szemben is. Ez volt a magyarázata annak, hogy 1848. március 23-án Josip Jellačićot nevezték ki horvát bánná, majd rövidesen horvátországi főhadparancsnokká is, aki így a polgári és a katonai hatalom birtokában intézkedhetett.

– Jellačić horvát hazafi volt, de ha választani kellett az országa és a birodalmi érdekek védelme között, akkor valahogy mindig az utóbbi bizonyult erősebbnek. Bécs tehát jó embert választott a megfelelő célra, ami már 1848 áprilisában kiderült, amikor a bán nem volt hajlandó együttműködni a frissen kinevezett magyar kormánnyal, helyette folyamatosan fegyverkezett, erősítette a horvát haderőt, majd felvonultatta csapatait a magyar határra. A két fél közötti feszültség enyhítését célzó tárgyalások semmiféle eredményre nem vezettek, a császári udvar pedig nem foglalt egyértelműen állást: időnként a magyaroknak engedtek, de közben biztatták Jellačićot, hogy folytassa tovább a megkezdett „aknamunkát" – mondja a történész, majd hozzáteszi: ugyan a bán láthatóan végig a konfliktusra játszott, a magyar–horvát megegyezés nemcsak emiatt tűnt reménytelennek, hanem azért is, mert az utóbbi területi követeléseket fogalmazott meg: Szlavóniát, Dalmáciát és a Magyar Tengermelléket, illetve a horvát és szlavón határőrvidéket akarta magának. A magyar kormány viszont, ha már egyszer visszanyerte az ország teljes területe feletti rendelkezést, nem kívánta azt darabonként odaadni a társnemzeteknek.

További részletek a Magyar Honvéd magazin szeptember 14-én megjelent számában!