Hősök vérével fizettünk a fennmaradásért
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2014. május 26. 12:48Hős az, aki rendkívüli időkben az életét kockáztatja vagy áldozza egy eszméért, de ugyanúgy hőssé válhat az is, aki ellenállva a külső nyomásnak, a lelkiismeretére hallgatva nem tesz meg valami bűnös dolgot, amit mások, a többség, elvárnak tőle. Vajon mi, most itt, tudnánk-e hőssé válni, ha úgy hozza a sors? A ma élő korosztály tudná-e ugyanazon nehézségeket elviselni, mint a régmúlt hősei?” – tette fel a költői kérdést Szücs József ezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ parancsnoka a magyar hősök emléknapja alkalmából a veszprémi alsóvárosi temető hősi parcellájában tartott megemlékezésen, május 25-én.
Porga Gyula, Veszprém polgármestere beszédében leszögezte: nekünk, magyaroknak neves és névtelen hőseink példáján kell megtanulnunk, hogy a háború nem lehet megoldás a nézeteltérések tisztázására.
„Nagyszerű hősök az elődeink, akik életüket és vérüket áldozták a hazáért. Valódi hazafiak voltak Veszprém védői a háborús időkben, mikor megvédték városunkat az ellenségtől. Nagy idők nagy embereire emlékezünk, akiknek nagysága nem hírnevükben, hanem bátor helyállásukban rejlik" – fogalmazott a polgármester.
Szücs József ezredes megemlékezőbeszédében kiemelte: a hősök fegyverrel vagy anélkül példát mutattak kitartásból, kötelességtudatból és emberségből történelmünk vérzivataros századaiban.
„Ezek a hősök akkor gyűltek a haza hívó szavára katonai zászlók alá, amikor a civil kurázsi már kevés volt a szabadság és a függetlenség kivívására. A kollektív emlékezet feladata megadni a tiszteletet azoknak, akik helytálltak és életüket adták nemzetünkért és népünkért. Fennmaradásunk nem a véletlen vagy a szerencse műve, hanem olyan szerzett jog, amelyért hőseink vérével fizettünk meg. Ők legyőzték a nehézségeket, hogy másoknak lehetőséget teremtsenek az újrakezdésre" – mondta a parancsnok. Kiemelte: katonának lenni sajátos sorsközösséget jelent, melyben a katona feladja identitásának egy részét és ezzel a szervezet tagjává válik. „A honvédek pedig − folytatta − feljebbvalóik parancsait teljesítve valami nagyobbat szolgálnak: a hazát, egy hitet, egy eszmét."
Az MH LVIK parancsnoka szerint napjaink kihívásai szerencsére nem követelnek tömeges véráldozatot, de a veszprémi katonák így is hősökként élik dolgos mindennapjaikat: a hétköznapok hőseiként.
Az ezredes arról is szólt, hogy a megemlékezésnek helyet adó alsóvárosi temető hősi parcelláját két évvel ezelőtt újította fel közös erővel a Honvédelmi Minisztérium és a város önkormányzata. Azóta befejeződött a felújítás második üteme is, melynek köszönhetően egyebek mellett tájékoztatóanyag került ki a város első világháborús részvételéről, illetve az itt működött hadikórházról, kiépült a villanyvilágítás, a területet pedig friss fű borítja. Ezek a fejlesztések − húzta alá a parancsnok − a város hozzájárulása mellett a Veszprém Tiszti Kaszinó sikeres pályázatának köszönhetően valósulhattak meg.
A balatonfűzfői Jézus Szíve plébániatemplomban tartott megemlékezésen dr. Tokovicz József dandártábornok, a HM Védelmi Hivatal főigazgatója beszédében többek között kitért arra is: minden katonának megtiszteltetés, hogy a hősök napján megemlékezhet önfeláldozó elődeiről.
Mindkét rendezvényen közreműködött az MH Légierő Zenekar Veszprém.
A magyar hősök emléknapjának eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza, amely arra kötelezett minden községet, hogy méltó emléket állítson elesett hőseinek. A jogszabály kimondta, hogy megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni a nemzet hősi halottainak kegyelettel teljes tiszteletét. 1946-tól azonban elmaradtak a hivatalos megemlékezések. A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló 2001. évi törvény ismét a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját.
Fotók: a szerző felvételei
