Kardélre húzott gyűrű és díszsorfal: ilyen egy katonai esküvő

Bán Nikolett százados és Ónodi Kristóf főhadnagy 2017 októberében, egy valódi katonaesküvővel ünnepelték meg szerelmük beteljesülését. „Azon katonák közé tartozom, akik szeretik a hivatásukat és büszkék arra, hogy a katonai pályát választották. Egy percig sem volt kérdés számunkra, hogy katonai hagyományoknak megfelelő esküvőt szeretnénk. Úgy gondolom, hogy kollégáink nem csak szebbé tették, hanem velük volt teljes az esküvőnk napja" – árulta el érdeklődésünkre a fiatal feleség.

A látványos menyegző komoly és időigényes előkészületet igényel, és természetesen parancsnoki engedélyekhez kötött. „A hivatalos katonai esküvőhöz a pár egyik tagjának katonának kell lenni. Nálunk ez nem volt kérdés, hiszen mind a ketten hivatásos tisztként szolgáltunk.  Először a katonai szertartás szándékát kellett bejelenteni és engedélyeztetni, hiszen a díszelgő feladathoz kardokat kell igényelni. Egy régi hagyományt felelevenítve akkori parancsnokomtól, Takács Attila vezérőrnagy úrtól díszokiratban megkaptam a »házassági engedélyemet« is, amelyben áldását adta a házasságunkra. A katonai házasságok engedélyezése Mária Terézia uralkodása alatt kötelező volt, természetesen napjainkban ez nincs így. Miután megkaptam az »engedélyt a házasságkötéshez«, a katonai rendezvényekre jellemző protokoll szerint elkezdtük az esküvő megszervezését, amely négy hónapot vett igénybe" – emlékezik vissza az esküvő szervezés momentumaira Nikolett.

Amikor a házasodó felek egyike vagy éppen mindkettőjük katona, kollégáiktól fegyveres díszkíséretet is kaphatnak. A ceremónia koreográfiája a továbbiakban a házasulandókra van bízva.

A férje vezetéknevét viselő Ónodi-Bán Nikolett százados szerint az egyenruha, a díszsorfal, a díszmenet, a kardok, valamint a bajtársak jelenléte önmagában különleges és nem megszokott egy civil esküvőhöz képest. A szokások és a hagyományok, amelyek minden jelenlévő számára ugyanazt jelentették, meghitté és felejthetetlenné tették számukra az esküvőt.

A katonaesküvőkön hagyomány, hogy a karikagyűrűt kardélre húzzák, míg végül a szertartás után a bajtársak kardlapjai alatt vonultak át az ifjú házasok, ahol egy újabb hitvesi csókkal erősítik meg fogadalmukat a násznép ovációja közepette. „A polgári szertartás előtt a katonatársak sok sikert kívánnak és elbúcsúznak hajadon, még nőtlen társuktól, hogy a szertartás után köszönthessék nős, házas bajtársukat. A katonatársak felsorakoznak és díszmenetben foglalják el helyüket. Díszsorfalat állnak és köztük halad el a vőlegény az édesanyjával, őket követi a mennyasszony az édesapjával. A polgári szertartás fontos eleme, hogy a koszorúslányok átadják a gyűrűket egy-egy katonának, akik gyűrűhúzáskor a kardjuk hegyéről nyújtják át a gyűrűt az ifjú párnak, jelképezve azt, hogy kezük erejével és ha kell kardjuk pengéjével is kiállnak és védelmezni fogják a barátságot, valamint a hűségesküvel megpecsételt szerelmet" – emlékezett vissza saját esküvőjük felejthetetlen pillanatra Ónodi-Bán Nikolett százados.

Az esküt követően, az újdonsült házasok átvonulnak a díszőrök magasba emelt, boltívet formázó kivont kardjai alatt, őket követi a násznép. Amikor a vőlegény a katonai díszsorfal előtt elvonulva vezeti szerelmét, mindketten tudják, hogy kollégáik és barátaik katonai tiszteletadását élvezhetik. Az egyenruhás bajtársak között sétálva nem csak az ifjú pár, hanem a násznép is átszellemül.

Nincs is szebb annál, mint amikor a vőlegény hófehér díszuniformisban várja az oltár előtt hitvesét, majd egy tábori pap, esetleg lelkész előtt mondják ki egymásnak a boldogító igent. Amikor az ifjú pár kilép a templomból, vagy az anyakönyvi hivatalból, rendszerint a díszegyenruhás kollégák segítségével megformált „alagút" fogadja őket, ezen kell áthaladniuk. A katonai hagyományoknak megfelelő szertartás rendje azonban felekezetenként eltérő: református templomba katona, fegyverrel nem léphet be, így a díszsorfal a templom ajtajában várja az ifjú párt. Katolikus szertartás esetén a katonai díszalegység a mise része, amelyet tábori pap celebrál. Bán Nikolett százados és Ónodi Kristóf főhadnagy esküvőjén Oláh Emil alezredes, a HM Tábori Lelkészi Szolgálat, Protestáns Tábori Püspökség, kiemelt vezető tábori lelkésze erősítette meg polgári esküjüket, aki azóta is nyomon kíséri és tanácsaival segíti a házasságukat.

Egy hagyományos katonai lakodalom elmaradhatatlan kelléke a közös tánc és a katonadalok, amelyet mindenki teljes szívvel énekel. Ónodi-Bán Nikolett százados arra a kérdésemre, hogy miért ajánlaná szívesen kollégáinak, hogy ünnepélyes keretek között, a katonai hagyományokat felelevenítve kössenek házasságot a következőt válaszolta: mert szép, mert elegáns és mert felemelő. „Számunkra csakis így lehetett teljes ez a nap, ezért, ha újrakezdeném, ugyanígy tervezném. Az esküvőnket különlegessé tette a katonatársaink, második családunk jelenléte. Nagy öröm számomra, hogy a kis közösségünk azóta is összetart, támogatjuk egymást. Mindig csodás élmény, amikor előveszem az esküvői albumot és újra átélem ennek a napnak a hangulatát" – mondta.