Képzőművészek mundérban

Szöveg: Katona M. István | 2016. október 24. 7:11

A katonaság és a képzőművészet nagyon jól megfér egymás mellett. Történelmi példák sokaságán túl napjainkban is találunk e kijelentéshez igazolást, mégpedig az immár huszonötödik alkalommal megrendezett Katonai Képzőművészeti Alkotótábort, amelynek helyszíne a balatonakarattyai MH Rekreációs, Kiképzési és Konferencia Központ volt.

Mielőtt rátérnénk a táborban történtekre, tekintsünk vissza a múltba. Hazánkban (is) több évszázados históriája van a hadsereg és a művészetek kapcsolatának. Sok esetben a békés katonaéletet, a hadi tetteket, nem egy esetben a kiemelkedő hadvezéreket olyan költők, írók vagy képzőművészek örökítették meg, akik maguk is viselték a mundért. Mellettük a hivatásos festők – köztük Mányoki Ádám vagy Dorfmeisster István – nagy szolgálatot tettek az utókornak, amikor megörökítettek nevezetes csatákat, kiemelkedő történelmi személyiségeket. Műkedvelő katonaalkotók a 19. század elején katonai hivatásuk gyakorlása mellett maradandó festményeket, metszeteket készítettek. Az 1800-as évek elejéről ismert Petrich András tábornok neve, aki Pest-Buda látképének megfestése mellett több képén is megjelenített egy-egy jellegzetes magyar tájat.

A honvédelem és a képzőművészet kapcsolata az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején bontakozott ki Than Mór, Orlay Petrics Soma és mások munkásságával. Az első világháborúban hivatásos festőkből sajátos haditudósító intézményt szerveztek, melynek tagjai – Mednyánszky László, Egry József, Nagy István, Moholy-Nagy László és sokan mások – nemegyszer a frontvonalakon készítették vázlataikat, amelyeket utólag dolgoztak fel festményeiken.

Az első képzőművészeti alkotótábor Egerváron, 1972-ben.

Jelentőset ugorva az időben, az 1950-es években nagy figyelmet fordítottak az akkori néphadseregben a képzőművészetre. Amellett, hogy hivatásos festők részvételével működött a katonai képzőművészeti stúdió, az alakulatoknál élénk öntevékeny képzőművészeti élet zajlott, sok helyütt színvonalas szakköri tevékenység keretében, szabad idejükben próbálgathatták tehetségüket a rátermett sorkatonák.

1972 újabb fordulópontot jelentett: Zalaegerszegen, az akkori 8. gépesített hadosztály kultúrmunka-szervezője, Steurer Ferenc százados megbízásából Szalai László őrmester (jelenleg nyugállományú százados) az alakulatnál működő képzőművészszakkör tagjaiból megszervezte az egyhetes alkotótábort a településhez közeli Egerváron lévő várkastélyban. (Szalai kis megszakításokkal 1990-ig töltötte be a táborvezetői tisztet.) Zalaegerszegen teljesítettek sorkatonai szolgálatot a Képzőművészeti Főiskolára előfelvételt nyert fiatalok, így ők is résztvevői voltak a tábornak, amelynek létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kezdeményezésből hagyomány lett, és 1978-tól már néphadsereg-szintű, tíznapos táborként működött, amelyre az elő-felvettek mellett pályázat útján juthattak el a tehetséges sorkatonák. Ma ismert képzőművészek, köztük Wahorn András festő, Tóth Yoka Zsolt grafikus, Béres János szobrász is alkotott sorkatonaként Egerváron. Rangos képzőművészek voltak a művészeti vezetők, elsőként Szabolcs Péter, ma Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész és Németh János szobrász, keramikus, ma Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze – mindketten zalaegerszegi lakosok – segítették a fiatalokat. 1982-től a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjas alkotói, köztük Wieszt József grafikusművész és Duschanek János festőművész, majd 1988-tól Szunyoghy András Mednyánszky-díjas grafikus és festőművész (ma az MMA rendes tagja) kapcsolódott be az alkotótáborok munkájába.

1990-ben fordulat következett be. Egerváron ekkor rendeztek utoljára tábort; a munka a következő évben a gödi csapatpihenőben folytatódott, ahol a negyvenhárom táborlakó hivatásos és nyugállományú katonákból verbuválódott. Egy esztendővel később pedig már külföldi katonaalkotókat – Lengyelországból, Romániából, majd Franciaországból – is meghívtak. S ekkor kezdődött el a mostanra huszonötödik évébe lépett alkotótábor hagyományokból gazdagodó, mégis sok szempontból megújult tevékenysége. Itt jelentette ki az 1992-es táborzárón Scharrer János vezérőrnagy, szárazföldi kiképzési főszemlélő: „Az értéket teremtő alkotótábor és kultúra a katonaéletnek ugyanolyan szerves része, mint a kiképzés, a harckészültség vagy egyéb katonai tevékenység." A művészeti vezetést továbbra is Szunyoghy András vállalta, ő 2014-ig végezte sikerrel és a táborlakók nagy tiszteletétől övezve ezt a munkát.

Karácsony Jánosné főtörzsőrmester, Tóth Mónika zászlós és Szegedi Olga törzszászlós (balról jobbra).

Mozgalmas negyedszázad volt ez, a táborból vándortábor lett: 1997-ben a balatonkenesei, majd a Szolnok-Tiszaligetben lévő csapatpihenőben, ezt követően a balatonlellei honvédüdülőben kaptak lehetőséget az alkotómunkára a katonaművészek. Ez utóbbi helyszínen terjedt el az a rémhír, hogy megszüntetik az alkotótábort. A táborlakók, valamiféle dacból több mint kétszáz alkotást készítettek, amelyekből összességében – zsűrizés után – egymillió kétszázezer forint értékben adtak át műveket a honvédségnek. Egy szervezeti változtatás azonban megmentette a tábort, amelynek újabb helyszíne, Dömsöd, majd 2005-ben ismét a gödi csapatpihenő, ezt követően a mátraházi honvédüdülő lett.

E vázlatos történelmi kalandozás után érkeztünk el az idei jubileumi táborhoz, amelyet szeptember 6–16. között tartottak meg huszonöt résztvevővel a Balaton-parti üdülőben. A rendezést az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrségi Dandár alárendeltségébe tartozó Kulturális és Rekreációs Igazgatóság (közismert nevén a Stefánia Palota) munkatársai, Hellán Mária alezredes, osztályvezető, igazgatóhelyettes, Szabadosné Kovács Lilla tanácsos, kulturális alosztályvezető, továbbá a táborvezetői tisztet is betöltő Farkas Kinga és Kiss József, a kulturális alosztály munkatársai végezték el. Az alkotók zömmel hivatásos tisztek, zászlósok, altisztek s néhány közalkalmazott, valamint nyugállományú katonák voltak. Többen közülük évtizedes tábori múltra tekinthetnek vissza.

Az idei tábor fő témája „Buda visszafoglalása a törököktől" volt.

Tehetségükhöz, az alkotó munka iránti alázatukhoz nem fér kétség, a táborzáró rendezvényen bemutatott műveik magas színvonala önmagáért beszélt. Az idei összejövetel központi témája „Buda visszafoglalása a törököktől" volt. A történelmi vonatkozás számos alkotásban megjelent, gazdagítva az elkészült művek témavilágát, amiben megfért, mint ihletforrás a balatoni táj is. Értékes előadásokat tartott a török hódoltság koráról dr. Holló József nyugállományú altábornagy, címzetes egyetemi tanár és Balogh Máté, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum múzeumpedagógusa.

A veszprémi MH Légi Vezetési és Irányítási Központot hárman is képviselték. Karácsony Jánosné főtörzsőrmester, Tóth Mónika zászlós, valamint Szegedi Olga törzszászlós több éve visszajáró táborozó, voltak már egyéni tárlataik. Mindannyian tagjai a Honvéd Kulturális Egyesület képzőművész tagozata helyi csoportjának, és sokat köszönhetnek Szűcs József ezredesnek, a központ parancsnokának, aki folyamatosan lehetővé teszi számukra a részvételt a táborokban.

Baranecz Katalin és Frömmel Gyula

Negyedszázada visszatérő táborjáró Frömmel Gyula nyugállományú zászlós, festőművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) tagja; több éve már a felesége, Baranecz Katalin nyugállományú zászlós is festőként vesz részt a kurzuson. Frömmel Gyula, aki a táborokban töltött időt tekintve az alkotók doyenje, néhány éve Terepszínű ecset címmel megírta az alkotótáborok jelenleg még kéziratban lévő történetét. Tapasztalatait összegezve elmondta, hogy a helyszínváltozások az elkészült művekben is nyomon követhetők. A már említett művésztanárok mellett felidézte Misch Ádám festőművészt, aki ugyancsak nagy hatással volt a táborlakókra. Korai halála azonban megakadályozta a folytatást. Az idők során vele együtt több alkotó is tagja lett a MAOE-nak, s ez azt is jelenti, hogy a képzőművész szakma elismeri a katonaalkotók munkásságát.

Az idei alkotótábor résztvevői.

Egy rendkívüli alkotásra is felfigyelhettünk. A különleges grafikai tehetséggel megáldott Baji Zoltán százados, az MH Anyagellátó Raktárbázis munkatársa elkészítette a hortobágyi lőtéren hősi halált halt négy tűzszerész katona portréját. (Művét az MH 1. Honvéd Tűzszerész- és Hadihajós Ezred közelmúltban megrendezett csapatünnepén az alakulatnak adományozta.) A százados 12 éve rajzol, a fotórealista stílust részesíti előnyben, több önálló tárlata volt már, a legjelentősebbet, egy jótékonysági kiállítást, a Stefánia Palotában rendezték meg s a befolyt, igen jelentős összegből több alapítványt is támogatott.
A táborzárón Aulechla József ezredes, a kulturális és rekreációs igazgatóság igazgatója bejelentette, hogy az alkotók egy-egy művet felajánlottak a vendéglátó intézménynek.