Kezek és sorsok – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Az első világháborút lezáró béketárgyalásokon az Apponyi Albert vezette delegáció minden erőfeszítése ellenére a győztes hatalmak képviselői nem vették figyelembe a szerződéssel szemben megfogalmazott kifogásokat. A „magyar ügy" iránt nyitottabb politikusok – akik sorából David Lloyd George angol és Francesco Nitti olasz miniszterelnököt kell kiemelni – el akarták kerülni a vita elhúzódását, így Magyarországnak csak egy lehetősége maradt: aláírni a diktátumot. A győzteseknek ezzel összefüggésben csupán annyi kikötésük volt, hogy a dokumentumot ellenjegyző személyek miniszteri beosztásban a magyar kormány tagjai legyenek, konkrét nevekhez nem ragaszkodtak. A magyar oldalon viszont már lényegesen több fejtörést okozott, hogy kire bízzák ezt a népszerűtlen feladatot.1920 májusában Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök, Teleki Pál külügyminiszter és Apponyi Albert, a magyar tárgyalódelegáció vezetője egyaránt azon az állásponton volt, hogy az aláírás megtagadása katonailag beláthatatlan következményekkel járna. (Németországban egy hasonló végkövetkeztetéssel lezárult megbeszélésre került sor nagyjából egy évvel korábban, amikor Friedrich Ebert köztársasági elnök katonai vezetők javaslatára kizárta az ellenállás lehetőségét.)Május 19-én Apponyi Albert – miután lemondott a delegáció elnöki tisztéről – közölte: minisztertanácsi felkérés esetén vállalná a békeszerződés aláírását. Teleki Pál nem fogadta el ezt a felajánlást, az ő személyét viszont Apponyi helytelenítette, azzal az indoklással, hogy az anyaországtól elszakított magyarság számára nagyon kedvezőtlen üzenetet hordozna, ha az Erdélyből származó politikus látná el kézjegyével az okmányokat. A külügyminiszter ennek ellenére vállalta volna a feladatot azzal a megkötéssel, hogy a ceremónia után a kormányból, a Nemzetgyűlésből és a politikai életből is távozhasson. E javaslat ellen viszont a francia diplomácia emelt szót. Maurice Fouchet, Franciaország budapesti különmegbízottja azzal érvelt, hogy a franciabarát külügyminiszter lemondása nem lenne szerencsés lépés a magyar–francia kapcsolatok alakulása szempontjából.