Kitüntetés a rangidősnek

Az idős főhadnagy tatai otthonában megjelentek a Honvédelmi Minisztérium, valamint a
helyőrség képviselői. A kedélyes hangulatú köszöntés és a miniszteri elismerés átadása
során az egykori katonatiszt háborús élményeiről mesélt az egybegyűlteknek. Volt miről,
hiszen a második világháború alatt kétszer is megjárta a frontot.

1941-ig tanárként
dolgozott, ekkor hívták be katonának. Ezrede 1942-ben indult el a keleti frontra, ahol
társaival együtt a doni katasztrófa részese lett. Ezrede nem kisebb feladatot látott el,
mint az urivi hídfő védelme. Betegség miatt átmenetileg hazatérhetett a frontról, ám a
nyugalom nem tartott sokáig. 1944-ben ismét hadba szólították − ekkor már a határok
védelme volt a cél − ennek megfelelően a Vereckei- és Uzsoki-hágó lezárása volt az
alakulat feladata. 1945 májusában ezrede az utolsók között tette le a fegyvert. A háború
után tízezer társával együtt orosz hadifogságba került. Szerencsésnek mondhatja magát,
hiszen három év fogság után elhagyhatta a tábort és hazatérhetett. A Rákosi-rendszer
méltatlanul megfosztotta tiszti rangjától.

A háború után visszatért egykori hivatásához −
matematika-fizika szakos tanárként helyezkedett el a tatai 2. számú Vaszary Iskolában,
ahol nyugdíjazásáig igazgatóhelyettesként is tevékenykedett. Diákjai szerették és
felnéztek rá, amit mi sem mutat jobban, mint hogy századik születésnapján is felkeresték
egykori növendékei.

Az idős katonatiszt nemcsak a Magyar Honvédségben, hanem Tatán is
rangidősnek számít, ahol általános ismertségnek és köztiszteletnek örvend. Katonamúltját soha nem felejtette el, lánya elmondása szerint néha álmában is sorozásra indul.
A számos háborús kitüntetés tulajdonosa − aki egyaránt hálás a felterjesztőnek és az
adományozónak − azt ígérte, hogy a mai napon átvett elismerés a kitüntetések között a
főhelyre kerül.