Korábban is bekövetkezhetett volna a német megszállás

Az előadások megkezdése előtt dr. Boldizsár Gábor, az NKE HHK dékánja köszöntőjében elmondta: a konferencia lehetővé teszi, hogy a 70 évvel ezelőtti események tapasztalatait a mai katonai oktatásban is felhasználhassák.

Dr. Kaló József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hadtörténelem-tanára „A magyar 2. hadsereg hadműveleti területre küldését eredményező tárgyalások"  témájában tartott előadást.

Miután a német Wehrmacht seregtestei 1941 decemberében vereséget szenvedtek Moszkva alatt, Magyarország még inkább kényszerpályára került. Míg a németek 1941-ben minden önkéntes felajánlkozást szívesen fogadtak, 1942 januárjában már egyértelműen követelték a fegyvertárs államok nagyobb arányú részvételét a Szovjetunió elleni háborúban.
Amikor előbb Ribbentrop német külügyminiszter, majd Keitel vezértábornagy, a német véderő-főparancsnokság főnöke is megérkezett Budapestre, a jelentősebb részvétel már nem lehetett kérdés. A magyar fél legfeljebb a részt vevő erők létszámában próbálhatott kompromisszumot kötni. A németek világosan jelezték: „a segítség elmaradásának következményei fel nem mérhetők".  Magyarország már 1942-ben német megszállás alá kerülhetett volna, és olyan bábkormány vehette volna át az irányítást, amely akár a teljes magyar haderőt a frontra küldhette volna.

A magyar politikusok és katonai vezetők a román veszélyre hivatkozva igyekeztek csökkenteni a magyar részvételt, Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke pedig a honvédség hiányosságaira hívta fel a németek figyelmét. A kényszerpályára került magyar vezetésnek nem volt választása, a német külügyminiszter ígéretet kapott arra, hogy a magyar fél hajlandó lehetőségeinek határáig elmenni. A helyzet a politikai fronton tehát eldőlt.

Keitel tábornagy már konkrét követelésekkel érkezett. A parázs vitákkal tarkított, feszült tárgyalások során a magyar fél sokszor késélen táncolt, hiszen a német igények igen nagy meglepetést okoztak. Az érdemi megbeszéléseken a román veszély, az erősödő szovjet hadsereg, illetve az elégtelen felszerelés voltak azok a tényezők, amelyekre hivatkozva a magyarok próbálták a német követeléseket csökkenteni. Felmerült a veszélye a tárgyalások megszakadásának is, ami beláthatatlan következményekkel járt volna − végül sikerült Keitellel kompromisszumos megoldást kötni. A két vezérkar közti tárgyalásokon a magyar hadsereg németek általi felszerelésének lehetősége is felmerült, ez azonban a valóságban soha nem következett be. A magyar királyi 2. honvéd hadsereg egy lényegesen erősebb, technikailag és emberanyagban jelentős fölényben lévő Vörös Hadsereggel került szembe, aminek következményeit ismerjük.

Prof. dr. habil. Szakály Sándor vitéz Jány Gusztáv vezérezredes, a magyar 2. hadsereg parancsnokának életéről tartott előadást. A nagy formátumú hivatásos katonatiszt megítélése a mai napig ellenmondásos, egy azonban biztos: kegyelmet nem kérve állt a kivégzőosztag elé 1947-ben a Gyűjtőfogház udvarán.

Az ezt követő előadások a doni hadműveletek szinte minden fegyvernemét érintették, a repülőkötelékek alkalmazásától a páncélosokig. Dr. Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója a kisegítő munkaszolgálat alkalmazásáról tartott előadást, majd szó esett a magyar 2. hadsereg hadműveleti területen végrehajtott vállalkozásairól is, amelyek az információszerzés legfontosabb módjai voltak ebben az időszakban.
A téma szakértője, dr. Horváth Csaba alezredes, az NKE docense a honvedelem.hu-nak elmondta: a magyar virtusnak nagy szerepe volt abban, hogy ezek a vállalkozások sikeresek voltak.

Fotók: Tóth László