Modern kori lovagok, avagy a Szent György Lovagrend napjainkban

Szöveg: Faragó Fanny | 2017. szeptember 4. 11:47

A középkor talán legkülönlegesebb intézményei a lovagrendek voltak, melyek történelmi hátterével mind találkozhattunk korábbi tanulmányaink során. Sokan nem is gondolnák, hogy napjainkban is szép számmal jelen vannak a lovagok és működő rendjeik hazánkban. A Szent György Lovagrend történetéről Cseke Lászlóval, a lovagrend kancellárjával beszélgettünk.

Cseke László

A Szent György Lovagrend a legrégebbi, hiszen a korábban alakultak mind egyházi alapításúak voltak. Mikor jött létre ez a rend?

A Szent György Lovagrendet 1326. április 24-én, Szent György napján alapították, bár egyes kutatók szerint három évvel korábban. A rend statútumát Károly Róbert király, Boleszló esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében hozták nyilvánosságra, azóta képezi a lovagrend Visegrád ezeréves történelmi örökségét.
A Szent György Lovagrend törvényes fennállása azóta sem szűnt meg. A kommunista rendszerbeli nyugvásából 1990-ben − történészek és régészek elhatározásából − szerveződött újjá. Rendi alkotmányát a régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően újraalkották, innentől kezdve lehetnek női tagjai, „lovagdámái" a rendnek.

Milyen szerepet töltöttek be ebben az időben a lovagok?

A 14. században a lovagok világi és egyházi szolgálatot is elláttak. Kiemelt feladatuk közé tartozott a kereszténység, a gyöngék, a szegények és az elesettek védelme. A lovagi tornákon ők adták a király kíséretét és óvták az udvartartás szereplőinek biztonságát, mindemellett őrizték a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát.

Hány tagja volt a rendnek, mit viseltek?

A társaságnak egyszerre ötven tagja lehetett. Lovagjai fekete térdig érő, csuklyás posztóköpenyt viseltek, melynek belsejébe a rend jelmondatát hímezték: „IN VERITATE IUSTUS SUM HUIC FRATERNALI SOCIETATI" – „Valósággal igaz vagyok e baráti renddel szemben". Ez a viselet napjainkig változatlan. Védőszentül Szent Györgyöt, legfőbb ünnepként pedig április 24-ét, Szent György napját választották. Jelvényük fekete mezőben elhelyezett vörös kereszt volt.

Miből áll a lovagrend tevékenysége napjainkban?

Tevékenységünk sokrétű: a magyar nemzeti eszmék és értékek védelme, a lovagi erények korunknak megfelelő gyakorlása, a magyar nemzeti és katonai hagyományok feltárása, ápolása és közkinccsé tétele. Legfontosabb számunkra a karitatív tevékenység: lelki gondozás, adománygyűjtés. A történelmi évfordulók ünneplése és a tudományos összejövetelek szervezése mellett oktatással, a középkori kutatások elősegítésesével és publikálásával foglalkozunk.

Milyen feladatokkal jár az, ha valaki a rend kancellárja?

A lovagrend végrehajtó szerve a 11 főből álló magisztrátus, amelynek tagjai a rend üléseinek határozatait hajtják végre. A kancellár a magisztrátus egy tagja, aki képviseli a rendet. Feladata összehívni a rend és a magisztrátus üléseit, melyeken a priorátusok − azaz a lovagrend területi szervezeteinek − vezetői megtartják beszámolóikat, megbeszéljük a következő év fő stratégiai kérdéseit, majd meghatározzuk az éves költségvetést.

Kiből lehet teljes jogú tag? Hogyan zajlik a lovaggá avatás?

Minden feddhetetlen előéletű, 26. életévét betöltött, a lovagrend iránt érdeklődő személy jelentkezhet a rendhez. Az adott területet képviselő priorátusnál 2-3 évet töltenek el várományosként, majd magisztrátusi vizsgát tesznek. Az válhat teljes jogú taggá, aki a hasznos és kiemelkedő munkájának köszönhetően kiérdemli a lovagi címet.
A lovaggá ütés szertartását a visegrádi királyi palota lovagtermében tartjuk, az 1326-os alapítás helyszínén. A hagyományokhoz híven a jelenlegi és a jövendő rendtársak a szentmisét követően a priorátusok zászlói alatt vonulnak a templomból a királyi palotába. Itt elhangzik az avatási eskü, majd egyesével a korona elé járulnak, ahol a rendi kancellár lovaggá üti őket. A rendnek jelenleg 317 tagja van, a legfiatalabb 24, a legidősebb pedig 92 esztendős.

Összefoglalva, mi a lovagrend célja?

Lovagrendünk egy olyan szellemi tőkével rendelkező, közösségépítő szervezet, melynek célja a több száz éves közösség megtartása és kultúrájának átadása. Amennyiben ez sikerül, bőven betöltöttük szerepünket, és nem áhítozunk más babérra.