Mónus Miklós utolsó lapzártája
Szöveg: M. Tóth György | 2019. október 30. 9:22Nem akarnak összeállni a mondatok. Nem illik hozzád, hogy világot váltottál. Te mindig köztünk, a kör közepén álltál. Mindig a középpontban érezted jól magad, ez illett hozzád.
A rendszerváltáshoz közeledve írtál először a katonaolvasóknak, ha jól emlékszem, az elektronikai ipar valamely nyűgéről-bajáról. Akkortájt neked, napilapos újságírónak dukált a felkérés. Így ismertük meg egymást. Így lettünk barátok. Így lettünk aztán kollégák, mikor az átalakított katonasajtó új lapjához hívtak főszerkesztő-helyettesnek. Maradtál is az, nekem máig, vezető és példaadó újságíró, pontosabban, katona-újságíró, mígnem Zrínyi-gyűrűvel is megilletett kedves Mónus Miklós alezredes úr, a Zrínyi Könyvkiadó főszerkesztőjeként nyugállományba vonultál.
De még e Kerepesi úti pálya elejére vissza kell térnem. Merthogy a Zrínyi könyvműhelyben, ahogy te szíved szerint tituláltad, korábban már elő-előfordultál, a Lobogó és a Népszava hasábjairól is ismert újságíróként több könyv és folyóirat gondozásában részt vettél. Sosem volt ínyedre a hivataloskodás, de le kell írnom: Rákóczistaként, vagyis a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola egykori növendékeként (milyen büszke is voltál ezekre az évekre) a barátságot, a segítőkészséget a legfontosabb tulajdonságnak tartottad. Kollégáid, a katonasajtó, a Magyar Honvéd, az Ármádia magazin munkatársai lapzártáról lapzártára számíthattak barátságodra, szerkesztői, újságírói tanácsaidra, példákként ott voltak előttünk riportjaid, publicisztikáid…
Nem akarnak összeállni a gondolatok. Hogy lehet így, ilyen hírtelen. De hát súlyos beteg voltál. Egyszer ezt írtad magadról: „Főiskolán tanítottam, majd azóta, hogy közel kerültem a harminchoz, mindig a betű körül dolgoztam, hol szerzőként, hol szerkesztőként, többnyire mindkettőként. Legmagasabb iskolai végzettségem: Közgazdaságtudományi Egyetem. Pár jelesebb írásom nyomdát látott, közülük az 1983-ban, vagy 1984-ben megjelent »Ő és Az« című tudományos-fantasztikus regény Budapesten Aranymeteor-, Párizsban Európa-díjat kapott. Az akkoriban még elismert széppróza-műhelyként is tevékenykedő Zrínyi Könyvkiadó főszerkesztőjeként mentem nyugdíjba. Feleségemet, akkor kiskorú gyermekeimnek az édesanyját csaknem 30 éve szólította magához az Úr, velem való egyeztetés nélkül…"
Örök életed immár nem köztünk folytatódik… Ja, riportodból húzni kellene még pár sort. Hogy Goethe sem tudott húzni a Faustból? Miklós, elfogytak a poénok. A kör közepén immár emlékképed áll…
Nyugodj békében.
