Múltidézés terepen
Szöveg: honvedelem.hu / bocskaidandar.hu | 2012. október 31. 12:4168 évvel ezelőtt súlyos harcok színhelye volt Derecske körzete. A szovjet 2. Ukrán Front és az alárendeltségében harcoló román csapatok 1944. október 6-án hajnalban több száz kilométeres arcvonalszakaszon indítottak támadást a Nagyszalonta – Szeged terepszakaszról Debrecen – Nyíregyháza − Csop irányba azzal a céllal, hogy az Északkeleti-Kárpátokon keresztül a nyugat-délnyugati irányba támadó 4. Ukrán Fronttal együttműködve harapófogóba zárják és megsemmisítsék a még zömében Erdélyben harcoló német és magyar csapatokat.
A támadók mintegy 100 kilométeres szélességben és 40 kilométer mélységben törték át a velük szemben lévő magyar 3. hadsereg védelmét. Az első nap gyors sikerei után a „Dél" hadseregcsoport Hódmezővásárhely és Debrecen közötti térségben összpontosuló erői – zömében a német páncéloshadtest kötelékei − mozgékony védelemmel egyre sikeresebben lassították a szovjet−román előrenyomulást.
A hadtörténelembe „alföldi páncéloscsata" néven bevonult harcok Derecske körzetében tomboltak a leghevesebben. Az itt támadókat a Plijev lovas-gépesített csoport, míg a védők zömét a német 23. páncéloshadosztály csapatai képezték. A csata kimeneteleként a bekerítéssel fenyegetett német és magyar erők nagy többsége sikeresen visszavonult a Tisza nyugati oldalára, azaz a szovjet csapatok elfoglalták ugyan a Tiszántúlt, de hadműveleti céljukat mégsem tudták teljes mértékben elérni: az ellenséges erőket nem sikerült felmorzsolniuk.
Az akkori harcok rengeteg tanulsággal szolgálhatnak a ma katonái számára is. Ezeknek a tapasztalatoknak a terepen történő megismerését, valamint a terepen végzett parancsnoki munka bizonyos részeinek gyakoroltatását tűzte ki célul az MH 5. Bocskai István Lövészdandár októberi törzstanulónapja, amelyen főként a dandártörzs és az 5/39. lövészzászlóalj törzsének tagjai vettek részt. A közel egyórás bevezető előadást − a kialakult hadászati és hadműveleti helyzet áttekintéséről, a szemben álló felek magasabb parancsnokairól, a kialakult erőviszonyokról, a hadműveleti felek által használt főbb páncélosokról, a terepről, az időjárásról és a csata három nagyobb gócpontjában történt főbb eseményekről – dr. Lippai Péter ezredes, a dandár parancsnokhelyettese tartotta meg. (Előadásának alapja dr. Számvéber Norbert tematikus könyve volt.)
Ezt követően a résztvevők a Derecske keleti szélén lévő egyik háromszögelési ponton tesztelték kartográfiai ismereteiket egy tereptájékoztató keretében. (Az eső és a sár kivételével a hőmérséklet és a felszállóban lévő, kora reggeli őszi köd erősen hasonlított a 68 évvel korábbira.) A terepfoglalkozás bevezetője után mindenki 15 percet kapott arra, hogy pontosítsa helyzetét a kiadott térképszelvényeken, majd ennek alapján felkészüljön Bodnár százados, a 39. lövészzászlóalj 1. százada parancsnokának tereptájékoztatójára. Ennek sarkalatos pontját az álláspont meghatározása jelentette, amihez a térkép mellett elkelt a tájoló és távcső is.
Ezután a 39. lövészzászlóalj két szakaszparancsnoki beosztásban szolgáló fiatal hadnagyáé (Zelizi és Makrai hadnagyoké) volt a főszerep, akik a tereppontokhoz kötve magyarázták el az 1944. október 14. és 18. között a térségben végbement harccselekményeket. Ebből kiderült, hogy a kiválasztott álláspont az egykor folyt találkozóharcok középpontjában feküdt. A harcászati rész tisztázása után a legfontosabb tanulságok összefoglalásával ért véget a terepfoglalkozás.
