Néhány nap alatt lángba borult a kontinens

A történész elmondta: a nyugati hatalmak az utolsó pillanatban még igyekeztek rávenni a Monarchiát arra, hogy álljon el a háborútól. Több ilyen kísérlet is történt, a brit külügyminiszter például azt javasolta, hogy a Monarchia foglalja el Belgrádot és tartsa mintegy zálogként birtokában mindaddig, amíg Szerbia nem teljesíti követeléseit. Ez lett volna a Halt in Belgrád program, de eddigre már a Monarchia döntéshozói elhatározták, hogy mindenképpen megindul a háború Szerbia ellen.

Ekkor már csak egy kérdés maradt: hogyan reagál erre Oroszország, amely fő szövetségese volt Szerbiának. A világ még nem tudta, de a szerbek már igen, hogy a háttérben, Oroszországban komoly erők mozdultak meg, minden eszközzel készültek a háborúra, melytől azt remélték, segít majd külpolitikai érdekeik érvényesítésében − elsősorban Törökországgal szemben, de voltak orosz követelések a Monarchiával szemben is.

Oroszországot nem érte készületlenül a háború lehetősége, régóta megvoltak már a tervek és a nélkülözhetetlen katonai szövetségeket is megkötötték már. Így Oroszország és Franciaország állt szemben Németországgal, amely a Monarchia oldalán lépett be a háborúba. Ez a helyzet alakult ki 1914. június 28. és augusztus első napjai között. A döntő lépés az volt, hogy az oroszok július 29-én elrendelték a részleges, majd 30-án az általános mozgósítást. Németország azonnal követelte, hogy az oroszok állítsák le a mozgósítást, különben belépnek a háborúba a Monarchia oldalán. Az oroszok ezt természetesen nem tették meg, így augusztus 1-jén a német császár is hadat üzent. A franciákat felszólították, hogy maradjanak távol a konfliktustól, amire azonban nem voltak hajlandók, így augusztus 3-án elment a hadüzenet Franciaországnak is. Így történt, hogy augusztus első napjaiban gyakorlatilag néhány nap alatt hadat üzentek Oroszországnak is és Franciaországnak is. Ez azt jelentette, hogy a kontinentális háború megindult.

Anglia ekkor még nem volt háborús fél, de mint a hármas antant tagja, titokban elhatározta, hogy elkötelezi magát Franciaország megsegítése mellett. A döntés azért nem volt nyilvános, mert az otthoni közvélemény jelentős része azt az álláspontot képviselte, hogy Angliának nem szabad belépni a kontinentális háborúba, hanem hagyni kell, hogy Franciaország egyedül oldja meg a problémáit. Tehát a világ nem lehetett biztos benne − s nem volt benne biztos Németország sem −, pedig titokban az angolok már beléptek a háborúba.

A brit hadba lépés híveinek az utolsó pillanatban sikerült meggyőzniük a kétkedőket is. A legfőbb érvük az volt, hogy a német hadvezetés megsértette Belgium függetlenségét mikor benyomult a területére. Mivel Belgium függetlenségét számos európai nagyhatalom, köztük Nagy-Britannia is szavatolta, ezt a körülményt ki tudta használni a külügyminiszter és csoportja, így Anglia immár nyíltan is belépett a háborúba – mutatott rá Pollmann Ferenc.

Franciaország és Oroszország még 1911-ben kötött egy megállapodást, amely kimondta, hogy a mozgósítás tizenötödik napján mindkét fél megindítja hadseregét Németország ellen. Ez francia részről könnyen teljesíthető volt, mivel képesek voltak ennyi idő alatt is mozgósítani, de az oroszoknál − a szervezetlenség és a nagy távolság miatt − borítékolható volt a csúszás. Ennek ellenére mégis vállalták, hogy azokkal a csapatokkal, amelyek készen álltak, megtámadják a németeket.

A támadást a franciák kezdték, így bármennyire is a németek tűntek később agresszornak, a világháború első csatáit a keleti és a nyugati fronton is német területeken vívták − mutatott rá Pollmann Ferenc. Ez azt jelentette, hogy az antanthatalmak gyorsabban tudtak támadni, mint a németek, akiknek a nyugati hadszíntéren előbb keresztül kellett jutniuk Belgiumon.

A német csapatok augusztus elsején indultak meg és villámgyorsan elfoglalták Luxemburgot, majd benyomultak Belgiumon keresztül Észak-Franciaországba.

A Balkánon a Monarchia számára hasonlóan sok időt vett igénybe a mozgósítás, csak augusztus 12-én került a hadsereg olyan állapotba, hogy a tényleges hadműveleteket megkezdhették. Ekkor kezdődött meg a Drinán az átkelés Bosznia-Hercegovina felől, a csapatok még aznap elfoglalták Szabács városát. Ez volt az első jelentősebb szerb település, amit az osztrák−magyar csapatok elfoglaltak.

A galíciai fronton is zajlott a felvonulás, itt augusztus közepére érte el a hadsereg azt a szintet, hogy megkezdhette a hadműveleteket. Mivel nem ismerték az orosz hadsereg elhelyezkedését, a lovassági egységeket felderítésre küldték. A lovascsapatok benyomultak orosz területre, hogy megállapítsák, merre helyezkednek el a velük szemben álló erők.