„Nincs hiányérzetem az életemmel kapcsolatban, mert repülő voltam!”

A tavalyi évben elhunyt vitéz Szentiványi János nyugalmazott állományú alezredesről és a 96. életévében járó Frankó Endre főhadnagyról, a legendás Puma vadászrepülő-osztály utolsó ismert, élő, harcban bevetett pilótájáról szóló dokumentumfilm az lett, aminek szánták: autentikus portré két veteránról, ami legalább annyira szól az életről, a derűs öregkorról és a barátságról, mint a repülésről.

A két főhős egykori élményeit animációs betétekkel illusztrálták, megelevenedtek a második világháború légi csatái, a háborús emlékek, a hadifogság. Ezzel párhuzamosan bepillantást nyerhettünk két idős ember életébe, életképeket kaptunk szeretetotthonról, gyógyszerekről, az időskori mindennapokról, mindezt érlelt humorral fűszerezve. A két veterán se a háborúra, se az azt követő időszak megrázkódtatásaira nem drámai módon emlékezett, hanem olyan természetességgel, könnyedséggel és humorral, amelyet tanítani kellene. A kilencvenes éveikben járó, testükben megöregedett, de lélekben örök ifjak legfelemelőbb mondata egyúttal megadja a film mondanivalóját: „Nincs hiányérzetem az életemmel kapcsolatban, mert repülő voltam".

A vetítés utáni Ludovika Kávézóban zajló kellemes, kötetlen beszélgetés pedig ismét bizonyította, hogy nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás.  

A szerző felvétele