Örökmozg(at)ó

Ennyi autónk van Veszprémben – mutatja mosolyogva az iratszekrényben sorakozó sötétkék mappákat Széplaki Erika százados interjúnk vége felé. Több „felvonásban" beszélgettünk, mert egy átlagos munkanapon a közlekedés legalább annyira szervesen hozzátartozik a radarezred életéhez, mint maguk a radarok. Stílusosan: itt aztán egy interjúidőnyi üresjárat sincs. Visszatekerve a képzeletbeli szalagot a legelejére, annyi bizonyos: ahogy a veszprémi alakulatok által működtetett radarok lefedik hazánk teljes légterét, úgy maga az ezred fizikai széttagoltságában is átfogja szinte az egész országot. Békéscsaba, Debrecen, Bánkút, Kup, Juta, Medina, Veszprém – bizony sokat kell autóznia annak, aki például egy nap alatt végig szeretné járni az összes helyőrséget. (Nem beszélve a mobil radarcsoportokról, amelyek adott esetben bárhová kitelepülhetnek.) Ennél már csak a helyőrségek közötti, illetve más helyőrségekbe, célállomásokra történő mozgás koordinálása bonyolultabb feladat.

Széplaki Erika százados birodalmába belépve telefoncsörgés fogad minket.

„Ez így fog menni…" – szabadkozik, aztán felveszi a kagylót. Egy mikrobusz utaslistáját módosítja, indulási időpontot igazít az utazók igényeihez. Mindezt úgy, hogy közben csak egyszer pillant bele számtalan dokumentumainak egyikébe.

„Figyelek" – mondja aztán, és gyorsan fel is teszem az első kérdést: hogyan és miért került a honvédséghez, és éppen erre a szakterületre.

„Kiskoromtól fogva érdekelt a közlekedés, mindig nagyon szerettem az utat és az autókat. Teljesen mindegy volt, hogy a kocsi kicsi vagy nagy, csak menjen. Annak idején Békéscsabán, a középiskolában is gépjárműüzemi ágazatra jártam, majd mivel akkor még nőket a katonai főiskolán közlekedési szakra nem vettek fel, civil főiskolán, Győrben végeztem a közlekedésmérnöki szakon. A katonaság sosem állt tőlem távol, mert édesapám is katona volt, sőt a bátyám is egy ideig. Gondoltam, én is a Magyar Honvédségben folytatom a pályafutásomat. Felvettek, és azóta is itt vagyok – mondja a százados, és folytatná a történetét, amikor nagy lendülettel nyílik az ajtó. Ezúttal személyes egyeztetés kezdődik arról, hogy miként legyen kora hajnalban a gépjárműátvétel; ki, kit hívjon fel, mi történjen a kocsiban szállított anyagokkal…"

„Tehát 1999 óta vagyok katona – folytatja, miután felírta a lényeges tudnivalókat – A Tünde utcában, az akkori egészségügyi kiképző központban Hajduk Zoltán őrnagy beosztottjaként kezdtem dolgozni tervezőtisztként. 2003-ban a párommal együtt költöztünk Veszprémbe, a két gyermekem is itt született. Vele, mármint Chmelik Ernő alezredessel, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság kiképző főtisztjével Tatán, egy katonai járőrbajnokságon ismerkedtünk meg. Bocsánat…" – szakítja meg ismét a beszélgetést, mert a törzsfőnök keresi telefonon. Újabb ügyintézés kezdődik, papírok surrognak, életre kel a számítógép is.

Közben írjuk le, hogy Széplaki Erika százados 2008 óta teljesít szolgálatot az MH 54. Veszprém Radarezrednél. Kezdetben Lőrincz Béla (akkor még) őrnagy volt a közvetlen főnöke, jelenleg pedig Gadó Imre őrnagy irányítása mellett dolgozik. Beosztott közlekedési tisztként feladata – mint ezt élőben látjuk és halljuk – az ezred közúti és vasúti mozgásainak koordinálása. (Mert a radarosok olykor vasúton is szállítanak, nem csak négy keréken.) Munkája során szorosan együtt kell működnie az ezred logisztikai zászlóaljának állományával, hiszen – saját szavaival élve – az ő embereikkel és gépjárműveikkel „garázdálkodik".

Letéve a telefont, széttárja a kezét és a rá jellemző mosollyal mondja: „Látod, ebből áll az egész."

„Ésszerűsítés, tervezés, szervezés. Mindig naprakésznek kell lennem, a mobiltelefonom folyamatosan be van kapcsolva. A legnagyobb kihívás sokszor az, hogy a rendelkezésre álló gépjárművekkel és személyi állománnyal miként gazdálkodjunk. Mert elromolhatnak autók vagy a szabadságolások miatt átmeneti sofőrhiány léphet fel… De ez benne a szép, azért vagyok itt, hogy megoldjam. A kollégáim Veszprémben, illetve más helyőrségekben nagyon segítőkészek, lehet velük fuvarokat, utasokat egymáshoz szervezni" – avat be munkája mindennapjaiba általánosságban is a százados. (Zárójeles megjegyzésként csak annyit, hogy ilyen mértékű éves forgalomnak nagyon komoly anyagi vonzata van. A fuvarok pontos csatolása, kombinálása, egyeztetése – akár más helyőrségekkel is – bizony költségvetési szempontból sem mindegy.)

Noha Széplaki Erika százados nyolcórás munkarendben dolgozik, „folyamatosan ügyeletben van".

Engem bármikor hívhatnak. Ha például nem indul az autó és másik kell helyette, vagy az utasokkal kapcsolatban van szükség az indulás előtt információra, nekem kell adattal szolgálni. Akár hajnali ötkor is" – mondja.

Ismét nyílik az ajtó – valaki visszahozta egy autó okmányait. A párbeszéd alatt körbenézek az irodában, ahol néhány érem és kupa árulkodik arról, hogy a százados nemcsak gépjárműveket mozgat, hanem saját maga is intenzíven és eredményesen sportol.

„Tízéves koromban egy ismerősöm vitt el először tájfutóedzésre, azóta futok rendszeresen. Nyilván többet szeretnék futni, mint amennyire napi szinten lehetőségem nyílik, de amikor csak tudok, megyek. A futás teljesen kikapcsol. Jól el tudok gondolkodni közben, mit csináltam jól vagy rosszul, mi várható a következő nap. Néha fel sem tűnik, hogy merengés közben teljesítettem a távot" – világítja meg a sport további jó oldalát.

Tavaly az országos rövidtávú tájfutóbajnokságon hatodik helyezést ért el, csapatban pedig Balaton ultramaraton és szupermaraton versenyeket is teljesített.

„A Magyar Honvédség mezei futóbajnokságán, egyéni versenyben, 2014-ben harmadik helyezett lettem. Csapatban és fegyveres váltóban is rendszeresen indulok. Fontos a jó csapat, és nemcsak a futásban, de a járőrbajnokságokon is, hiszen nem mindegy, hogy kivel indul el az ember. Tisztában kell lenni azzal, hogy a társad mit bír, és ez fordítva is igaz" – zárja a beszélgetést Széplaki Erika százados, hogy aztán újabb menetlevelet írjon, ellenőrizzen valamit, utasokat csoportosítson, vagy éppen a következő napra vonatkozó adatokat vigye be a számítógépbe.

Mert a mozgatás örök, soha nem állhat meg.

Fotók: A szerző felvételei és az MH 54. Veszprém Radarezred archívuma

Forrás: Magyar Honvéd 2015. január