Pályaív – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Sugárhajtású vadászgépeket már a második világháborúban is bevetettek a szembenálló felek. A náci Németországot például elkésve, vagyis már a végjátékban próbálták megvédeni a Messerschmitt Me 262-esek. A két Jumo 004B sugárhajtóművel felszerelt típust 1944 júniusában küldték harcba először, s bár a végkimenet alakulására szinte semmilyen befolyást nem gyakoroltak, mégis a vadászgépek világának változását jelezték. A német találmányt hamarosan követte a V–1-es „csodafegyverekre" vadászó brit Gloster Meteor, illetve a második világháború légi harcaiból éppen kimaradó, de Koreában már alkalmazott amerikai P–80 Shooting Star is; ez utóbbi alapjaira épült egyébként a világ egyik legsikeresebb oktatógépe, a T–33. A Szovjetunióban is számos iroda fejlesztett sugárhajtású vadászokat: a sajátos felépítésű, „orrnehéz" Jak–15 és MiG–9-es tervezői persze sokat köszönhettek a zsákmányolt német hajtóműveknek és repülőgépeknek, valamint a Szovjetunióba hurcolt német tudósoknak, mérnököknek.Az első generációs gépeket az aránylag kis tolóerő/tömeg hányadosú, kevés üzemórát bíró axiálkompresszoros hajtóművek, az egyenes, hagyományos szárny, a már bevált optikai célzókészülékek jellemezték, fegyverzetük pedig géppuskákból vagy gépágyúkból állt. Akadtak különleges kialakítású típusok, mint a kettős farokrészű brit De Havilland DH.100 Vampire vagy a Saab 21R, aminél a mérnökök a belsőégésű, tolólégcsavaros motor helyére egy brit gyártmányú Goblin II sugárhajtóművet építettek be.Az első generáció csúcsát a koreai háborúban bevetett szovjet MiG–15-ös, majd annak továbbfejlesztett változata, a vietnami konfliktusban híressé vált MiG–17-es, az amerikai F–86 Sabre vagy a darabszám tekintetében legsikeresebb brit sugárhajtású, a Hawker Hunter jelentette. Ekkor már megjelentek a modern, nyilazott, vékony szárnyak, az automata fegyvereket segítő távolságmérő rádiólokátorok, később pedig az első légiharc-rakéták is.