Stratégiai végelszámolás az európai hadszíntéren
Szöveg: Kovács Dániel | 2015. szeptember 20. 13:12A második világháború európai hadszínterének hadviselő feleit, az általuk alkalmazott stratégiákat és hadműveleti célokat mutatta be dr. Számvéber Norbert, a HM HIM Hadtörténelmi Levéltár levéltárvezetője szeptember 10-én, a Mindenki Hadtudománya Szabadegyetem előadásán.
Számvéber Norbert rámutatott, az angolszász szövetségesek az úgynevezett közvetett stratégiai felfogást alkalmazták a hadszíntereken, így akarták a súlyos veszteségeket elkerülni, szemben például a Szovjetunióval, amely a közvetlen stratégiai felfogást részesítette előnyben.
A hadviselő felek a hadászati kultúra tekintetében is más-más úton jártak. A német Wehrmachtra a mozgási hadászati kultúra volt a jellemző. Az anyagi hadászati kultúrát az angolszász hatalmak képviselték a második világháborúban. Ennek az volt a jellemzője, hogy az ipari potenciálra alapozva, pontosan kiszámolva a célok eléréséhez szükséges anyagi hátteret. A szovjet hadsereg a tömeges hadászati kultúrát alkalmazták, ennek megfelelően mennyiségi fölényükkel kompenzálták hiányosságaikat és vívták ki a győzelmet.
Feltűnt még a partizán hadászati kultúra is a második világháborús Jugoszláviában, ez azonban nem tartott sokáig, ugyanis az országba bevonuló Vörös Hadsereg itt is a saját kultúráját honosította meg.
Az előadáson arról is szó esett, hogy a harcvezetési felfogás is különbözött a hadviselő feleknél. A Wehrmachtban a feladat teljesítésére összpontosítottak, ennek megfelelően a feladat végrehajtásával megbízott parancsnokok szabad kezet kaptak. Sok esetben éppen az ebből fakadó rugalmasságnak köszönhették, hogy a túlerővel szemben, és az egyre szűkösebb erőforrásokkal is folytatni tudták a háborút. Ezzel szemben az angolszászok és a Szovjetunió a parancsközpontú vezetést részesítették előnyben, amely sokkal kötöttebb volt, a kezdeményezést és a rögtönzést igen nehezen tolerálta.
A német stratégiai vereség lehetősége 1944-ben jelent meg először, majd a Vörös Hadsereg folyamatosan nyomult előre Németország szatellitállamai felé. 1945-ben még zajlottak azért hadműveleti szintű ellencsapások, a legfontosabb éppen Magyarország területén bontakozott ki, és a harcok folytatásához nélkülözhetetlen erőforrások érdekében indították. A háború utolsó szakaszában összeért a nyugati és a keleti hadszíntér, mígnem május 15-én teljesen összeomlott a német ellenállás.
Fotó: a szerző felvételei
