Széchenyi, a katona

Szöveg: honvedelem.hu /uni-nke.hu | 2016. október 1. 20:52

Államférfi, miniszter, vándor, menedzser, stratéga, tudós, író, szakember, a „legnagyobb magyar”, sokféle megjelölést tehetünk gróf Széchenyi Istvánra, azonban nem szabad elmennünk a fontos tény mellett, hogy életpályája közel 17 éves katonai szolgálattal kezdődött, ahol férfivá érett Széchenyi István. Dr. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos parancsnok-helyettese tartott előadást Széchenyi kalandos katonai pályájáról a Ludovika Szabadegyetem előadás-sorozat keretében a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

http://uni-nke.hu/hirek/2016/09/28/szechenyi-a-katona

Dr. Hermann Róbert előadó az ELTE Bölcsészettudományi Karán töltötte egyetemi éveit, történelmet tanult hadtörténelemre specializálódva, amiből PhD-fokozatot szerzett és az MTA doktora lett. Munkásságát a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban folytatta, ahol jelenleg főtanácsosként, a parancsnok tudományos helyetteseként végzi kutatómunkáját. Tudományos életútja során az oktatásra is időt szentel, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára, rendszeres előadója. Több szakmai szervezet tagja, például részt vesz az MTA Történelemtudományi Bizottság, Honvédelmi Minisztérium Tudományos Tanácsa és a Rubicon szerkesztőségének munkájában. Zrínyi Miklós-díj és Az Év Ifjú Hadtörténésze díj birtokosa. Számos szakkönyv, tanulmány és publikáció származik Hermann Róberttől, fő kutatási területe az 1848-49-es szabadságharc.

Ha gróf Széchenyi István nevét említjük, talán legkevésbé katonaként gondolunk a „legnagyobb magyarra" – vezette be előadását Hermann Róbert. Államférfiúi tevékenysége, közpolitikai szerepvállalása, a Hitel-Világ-Stádium triász, a döblingi szatíra, vagy a Kossuthtal folytatott vitája mellett azonban fontos megemlíteni, hogy Széchenyi 17 évig szolgált katonaként a császári királyi hadseregben. Ha megnézzük a szolgálatban töltött idejét, nála hosszabb katonai szolgálati idővel csak Mészáros Lázár hadügyminiszter rendelkezett a Batthyány-kormányban – folytatta.

Széchenyi katonai pályafutása a napóleoni háborús korszakban kezdődött 1809-ben, amikor Ferenc császár újra háborút indított Napóleon ellen, amihez csatlakozott a nemesi felkelés. Gróf Széchényi Ferenc ekkor mindhárom fiát a haza szolgálatába állította, a Széchényi fiúk kiképzését Moritz Gomez de Parientos vezette. A kor magyar nemessége ekkor még jellemzően Habsburg barátnak számított. Az arisztokrata családfő befolyásos közbenjárásával a fiúk gyorsan jutnak felfelé a ranglétrán, a fiatal Széchenyi Istvánt főhadnaggyá nevezik ki. Négy nagy hadjáratban vett részt, az 1809-es magyarországi hadjáratban, az 1813-as szászországi Napóleon elleni küzdelmekben, az 1813-14-es, Napóleon megtörésére irányuló hadjáratban és az 1815-ös észak-itáliai harcokban. Az 1813-as drezdai vesztes és a lipcsei győztes csatában is részt vett. Katonai pályája elején építkezési felügyelői és számadási feladatokat látott el, munkáját igen precízen végezte, majd vezérkari futárszolgálatra osztották be, amely során kiépíthette a későbbiekben sokszor kamatoztatott kapcsolatrendszerét a befolyással bíró állami és katonai vezetők körében. Széchenyi katonaévei során számos hadicselt hajtott végre futárszolgálata alatt, ilyen volt, amikor a győri csata idején egy csónakkal tört ki az ostromgyűrűből, és a franciák által felügyelt Dunán hajózva juttatta el az üzenetet Komáromig, vagy amikor a lipcsei csata során huszárcsínyével egy nap alatt közel 60 kilométert tett meg a rá bízott hadüzenettel.

Széchenyi bátor, de a császári és királyi hadseregben irreguláris személynek számított. Katonai pályafutása mellett sokszor nyilvánosan vállalt politikai szerepet, bírálta a rendszert és felszólalt a magyarság érdekében. Háborús érdemeiért öt kitüntetést is kapott, ugyanakkor az őrnagyi pozíciónál nem vitte többre, katonai előmenetele megakadt. Széchenyi katonai pályájáról elmondható, hogy a fiatal grófból ekkor vált férfivá a kor egyik legnagyobb magyar gondolkodója. Karrierje 1826-ban ért véget, amikor Széchenyi már nem tudott kiteljesedni a katonai hivatásban, emellett adminisztratív, bürokratikus megrovásokban részesítették, és a birodalmi titkosrendőrség tudomására jutott a gróf rendszert bíráló felfogása.

Veszítettünk-e azzal, hogy Széchenyi otthagyta katonai pályáját? Életművét összegezve elmondhatjuk, hogy a császár veszített egy őrnagyot, mi viszont megkaptuk a legnagyobb magyart – zárta előadását Hermann Róbert.