Szurmay Sándorra emlékeznek a ma katonái

„Korának egyik kiemelkedő, meghatározó katonai személyisége, vitéz báró uzsoki Szurmay Sándor ny. vezérezredes, egykori honvédelmi miniszter igazi katonai vezető volt, aki tetteivel és személyes példamutatásával mintát adott nemcsak a korabeli, de a mai magyar haderő parancsnoki állományának, a katonai hivatás iránt érdeklődő fiataloknak, valamint a már szolgálatukat befejezett nyugállományú katonáknak. Tetteivel, mély katonai hivatástudatával, hitvallásával és elkötelezettségével követendő példaképévé vált a szigorú, következetes, példamutató, követelménytámasztó, ugyanakkor emberséges parancsnoknak."

A fenti mondatokat a Budapest Helyőrség Dandár, valamint a XVI. kerület önkormányzata közös kiadásában megjelent, A katonabáró ‒ Szurmay Sándor, a Monarchia magyar hadvezére című kötetben olvashatjuk.

E rövid részletéből kitűnik, az alakulat miért vette fel a hadvezér nevét, miért tartja ébren a szolgálat mindennapjain Uzsok hősének emlékezetét, és miért tarthatjuk fontosnak, hogy most, ezen az évfordulón is felidézzük a hadvezér életének, katonai pályájának néhány részletét.

Az első világháború centenáriumán Budapesten, a mátyásföldi emlékezet központban a dandárparancsnok jelenlétében mutatkozott be a szerző, M. Tóth György kutatásain alapuló vándorkiállítás. Az azóta a dandár Budaörsi úti paravánjait is megjárt  tablókon a fővárosi kerület egykori nagyra becsült közéleti személyiségének, a Monarchia, a Nagy Háború legismertebb magyar hadvezérének és családjának könyvbeli története kelt új életre.

A felvételekről az egykori mátyásföldi nyaralótulajdonos Szurmay család és a kerítésszomszéd közeli rokon (a leszármazottak révén ma is ugyanabban a villában lakó) Zettner família tagjai tekintenek ránk. Láthatjuk Uzsok hősét, családjának tagjait, a róla elnevezett hadseregcsoport katonáit, történelmünk ismert és ismeretlen szereplőit, a névadójuknak laktanyai szoborparkjukban emléket állító mai katonákat.

A katonai pályán töretlenül előre haladó Szurmay Sándor a XIX. századi Magyarország távoli szegletéből, egy bánsági iparvárosból, a ma Romániában található Boksánbányáról indult el, hogy végül elfoglalhassa a honvédelmi miniszteri bársonyszéket, és a Nagy Háború vége felé három kormányban is szolgálja hazáját.

Tavaly ősszel honvédelmi miniszterhelyettesi és dandárparancsnoki részvétellel, a kötet írója és a helyi református lelkész kezdeményezésére emléktáblát avathattak fel a hadvezér szülővárosának református templomában. 

Uzsok hőse a harctérről érkezett a Buda várában lévő minisztériumi épületbe, hogy aztán haditetteiért kiérdemelje a kor legmagasabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét. Akkoriban, 1915 áprilisában, az uzsoki hágónál magyar bakáinak, illetve róla elnevezett hadseregcsoport élén sikerrel vívta meg „húsvéti csatáit", melyek során a cári seregek beözönlésétől megóvta az országot. 

A két háború közötti idők Trianon sújtotta Magyarországán is megbecsülés övezte közszereplését, katonai és természetírói munkásságát. Volt katonái, akiket mindig is félisteneknek nevezett, fel-felkeresték, és ezt a vele készített interjúkban, saját publicisztikáiban ezt sosem mulasztotta el jó szívvel említeni.

Életének nyolcvanötödik évében, 1945. március 26-án tért meg teremtőjéhez, temetésére két nap múltán került sor. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található nyughelyét, a sírt gondozó dandárbeli katonák a megmondhatói, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2001-ben védettnek minősítette. (A temetőben szervezett XX. századi katonai emléktúra elnevezésű program egyik úti célja Szurmay Sándor és családjának sírhelye.)

 A ma hősei tisztelettel emlékeznek e napon névadójukra, s ahogy ama előszóban áll: katonaelődjük, Szurmay tábornok öröksége, életútja tovább erősíti bennük is a katonai hivatás iránti elkötelezettségünket, a feltétel nélküli hazaszeretet magasztosságát.

Kapcsolódó cikk:
Minden magyar példaképe