Távol Afrikától?

Szöveg: Révész Béla | 2016. április 25. 9:31

Tífusz, kolera, lepra… Mi többnyire filmekből ismerjük ezeket a betegségeket, de vannak országok, ahol olyan mindennaposak, mint nálunk a nátha. A Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának néhány orvosa három hetet töltött Nigériában, hogy részt vegyen egy tanfolyamon, s az így szerzett tudást itthon és a missziós területen egyaránt kamatoztathassa.

Háromhetes intenzív kurzust szervezett 2016 februárjában a Magyar Honvédség Egészségügyi Központja (MH EK), a Semmelweis Egyetem, illetve a nigériai Ahmadu Bello University oktatókórház, de tevékenyen részt vett az előkészítésben dr. Ternák Gábor orvosprofesszor, Magyarország nigériai nagykövete is.

– A kurzuson olyan szakemberek, elsősorban katonaorvosok vehettek részt, akik a későbbiekben missziós feladatokat látnak el, és az itt tanultakat kamatoztatni tudják akár afrikai, akár közel-keleti külszolgálatban. Fontos szempont volt az is, hogy a migrációs nyomás egészségügyi kockázatait, esetleges veszélyeit olyan autentikus környezetben tanulmányozhassuk, ahol a betegséggel a gyakorlatban találkozhatunk, a betegeket a valóságban vizsgálhatjuk – vázolja az előzményeket dr. Fejes Zsolt ezredes, az MH Egészségügyi Központ védelem-egészségügyi, stratégiai tervező és szervező osztályának vezetője.

A tanfolyamra nem volt egyszerű bekerülni. Egy szakmai zsűri bírálta el a pályázatokat, így választották ki végül a tizennégy főt. Katonáknál előnyt jelentett, ha valaki olyan missziós területre készült (vagy éppen már járt ott), ahol szükség lehet az ilyen jellegű tapasztalatokra, de jó eséllyel pályáztak azok is, akik a biztonsági határzár munkálatainál az ezzel összefüggő migrációs problémák kezelésében vettek, vesznek részt – egészségügyi területen. A tanfolyam írásbeli és gyakorlati vizsgával zárult, amelyről a hallgatók az akkreditációt biztosító Semmelweis Egyetemtől, valamint az elméleti és gyakorlati képzést biztosító Ahmadu Bello Universitytől oklevelet kaptak.

A három hét alatt elméleti és kórházi gyakorlati képzés egyaránt folyt. A résztvevők testközelből tapasztalhatták az itthon zömében orvosi kuriózumnak számító olyan betegségek elleni küzdelmet, mint a vérzéses láz, a lepra, a tébécé, a SARS (légzőszervi megbetegedéseket okozó vírus), a tífusz, a kolera, a madárinfluenza, az álomkór vagy a kígyómarások okozta szövődmények.

Talán felesleges is a kérdés, miért tanulmányozzák egyre tüzetesebben a trópusi betegségeket és a vírusokat a magyar szakemberek? A potenciális veszély közelebb van, mint gondolnánk. A Magyar Honvédség missziós tevékenysége egyértelmű választ ad, hiszen a katonák olyan területen töltenek el hónapokat, ahol egészen mást jelent a fertőző betegség, mint hazánkban. Az MH EK feladata, hogy ezen a téren megelőzze a problémákat.

– A missziós előkészítés egy nagyobb létszámú kontingens esetében orvosi szempontból hónapokkal a kiutazás előtt, a logisztikai tervezéssel egy időben kezdődik. Az egészségügyi személyzetnek pontosan tisztában kell lennie a helyi viszonyokkal, betegségekkel. Mind a kiutazás előtt, mind a hazatérés után szigorú szűrésen vesznek részt a katonák, fizikai és egészségügyi szempontból egyaránt, egy azonnalin és egy utólagoson is, hiszen lappangó betegségek esetében az utóbbira kell a hangsúlyt fektetni – mondja Fejes ezredes, hozzátéve: komolyabb probléma eddig nem fordult elő a missziókban, és súlyos betegséget sem hozott haza még senki. Az MH EK osztályvezetője szerint éppen az ilyen tanfolyamok biztosíthatják, hogy ez így is maradjon.

– Egy ilyen kurzus létfontosságú információkkal látja el a felkészítést és a felkészülést végző állományt egyaránt. Nigériában elsősorban trópusi betegségeket tanulmányoztunk, bár a mi afrikai szerepvállalásunk egyelőre korlátozott. Gyakorlati példát említve Ciprusról beszélhetek, ahol a maláriaveszély folyamatosan fennáll, de az utóbbi 20 évben nem volt megbetegedés – jegyzi meg a főtiszt.

Az eszközhiányt szakmai tudással pótolják.

A magyar polgárok számára ennél sokkal közelebbi és kézzelfoghatóbb kockázatot jelenthetnek a migránshullámmal esetlegesen megjelenő betegségek. Néhány héttel ezelőtt mintegy 14 000 migráns zsúfolódott össze a görög határon. Egy ilyen helyzetben egy járvány kitörése beláthatatlan következményekkel járhat. Fejes ezredes szerint reális ennek a veszélye, bár egyelőre nagyobb baj nem történt.

– A migrációs válság okozta problémák a nagy számok törvénye alapján komoly potenciális veszélyforrást jelenthetnek. Számtalan olyan fertőző betegség van, amellyel tünetmentesen el lehet jutni akár Európáig is, így komoly gondot már az itteni ellátórendszernek okozhat. A görögországihoz hasonló helyzetben a legnagyobb esélye a felső légúti fertőző megbetegedéseknek van, de minél rosszabbak a körülmények, annál valószínűbb a hepatitisz, szélsőséges esetben a kolera is. Egy több ezer főt érintő járvány szinte kivétel nélkül megterhelné valamennyi európai ország egészségügyi ellátó rendszerét oly mértékben, hogy annak kezelését, kontrollját nem biztos, hogy egy-egy tagállam önállóan, külső segítség nélkül képes lenne menedzselni. Közösen viszont nagyobb mértékű krízis kezelésére is alkalmasak – hangsúlyozza az orvos ezredes.

A nigériai egészségügyi és ellátórendszer mind struktúráját, mind infrastruktúráját tekintve távol áll az európai intézményektől. A legnagyobb kihívást a malária, a tébécé, a gyermekkori fertőző betegségek, a tífusz és a fertőző légúti betegségek jelentik. A körülmények persze távolról sem voltak ideálisnak nevezhetők, sem a kórházi felszereltség, sem a diagnosztika terén. Fejes Zsolt első benyomása is a csendes döbbeneté volt.

A lepra-központ kötözője.

– Bár tudtam, hogy az európai ellátási színvonalhoz értelmetlen az ottaniakat hasonlítani, de ennél mégis jobb viszonyokra számítottam. A nigériai egészségügyi ellátórendszer három részből tevődik össze. A harmadik a legszélesebb kör, amely a majdnem mindenhol megtalálható kisebb egészségügyi központokból áll. A második körbe a regionális kórházak tartoznak, míg a legfelsőbb szint az egyetemi oktatókórházaké. Azok már olyan kiemelt forrásokat is elérnek, amelyek segítségével a körülmények az ottani viszonyokhoz képest kiemelkedőnek mondhatók. Így lehetőségük nyílik speciális osztályok működtetésére is. Ilyen például az a lepra- és tébécé központ, ahol mi is jártunk. Az intézetbe a szakorvosok csak nagyon szigorú kritériumok alapján utalhatnak beteget, azaz elég szűkös a lehetőség a magas szintű ellátásra. Miután egy ilyen intézmény van az országban, a férőhelyek száma is korlátozott, a kezelési idő pedig az európai betegségek viszonylatában szokatlanul hosszú. Az olyan tébécés betegeknél például, akiknél kiderül, hogy több gyógyszerrel szemben is ellenálló törzs támadta meg őket, s így nehezen gyógyíthatók, nyolc hónapos bent-tartózkodást rendelnek el. Ez szó szerinti elszigeteltséget jelent. Nincs látogató, nem hagyhatják el az intézményt, és a gyógyításuk is nagyon szigorú előírások szerint történik. A hosszú kezelés persze nem olcsó. Nigériában önfinanszírozó rendszer működik. Az alapvető orvosi vizsgálaton kívül a betegnek minden pénzbe kerül. Ha elfogy a pénz, gyakorlatilag vége a kezelésnek. A hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz tehát ebből a szempontból is korlátozott – osztja meg velünk élményeit az osztályvezető.

Az ezredes a körülmények ellenére csak jót tud mondani a kórházban végzett tevékenységről.

– Rendkívül felkészült szakembereik vannak, akiknek nagy része ráadásul nem is külföldön, hanem Nigériában tanult. El kell ismerni, hogy az orvosi fizikális vizsgálatok magasiskoláját láttuk abból a szempontból, hogy ők speciális eszközök és berendezések nélkül dolgoznak. Olyan propedeutikai (előkészítő, bevezető) módszereket és fogásokat használnak, amelyeket mi Európában már régen elfelejtettünk. Imponáló volt, hogy az esetek zömében működött a dolog. Eszközökben óriási hiányuk van, ezt szakmai tudással próbálják pótolni, többnyire sikeresen – fűzi hozzá Fejes Zsolt.

A leprások kórterme.

Három hét kevésnek tűnhet, ám több ezer kilométerre Magyarországtól, egy olyan városban, ahol a tanfolyam hallgatói csak fegyveres kísérettel mozoghattak a biztonsági helyzet miatt, hamar átértékelődnek a viszonyítási alapok. A magyar csoportban volt képviselője a sebészetnek, a belgyógyászatnak, az infektológiának, az aneszteziológia-intenzív terápiának, a fül-orr-gégészetnek, a mikrobiológiának, a repülő-, továbbá a honvéd- és katasztrófa-orvostannak is.

– Bár nem mindenki a honvédségtől érkezett a kurzusra, az egyes területek specialistái napok alatt összeszoktak, és onnantól kezdve egy teamként működtek. Ez az összhang látványos és hatásos példája volt a civil-katona együttműködésnek is – mondja a főtiszt.

A csapatmunka nem csak szakmai vonalon érvényesült a három hét alatt. Előfordult, hogy összefonódott a morális és a szakmai szál.

– Voltak olyan pillanatok, amelyek örökre az emlékezetembe égtek. Például az a kislány, aki tífusszal feküdt a kórteremben. Az első napon találkoztunk vele, tolmács segítségével kommunikáltunk. A kislány csak azt hajtogatta, mennyire köszöni nekünk. Pedig semmit nem tettünk, de már maga az, hogy ott álltunk, reménnyel töltötte el. Mindenkit mélyen megérintett az eset, és elhatároztuk, hogy összeadjuk a pénzt a kezelésére. A csoport minden tagja a zsebébe nyúlt, kifizettük előre a gyógyítását. Ternák professzor, nagykövet azt mondta: Afrikát nem tudjuk megváltoztatni, de Afrika biztosan megváltoztat minket. A harmadik hét végére tökéletesen értettem ezt a mondatot. Sokszor elégedetlenkedünk a saját helyzetünkkel, az itthoni körülményekkel. Nigériából hazatérve örültem, hogy folyik a víz a csapból, van áram, van mit enni. Látva az ottani helyzetet, azt a kislányt, a reményt és a hitet, átértékelődik számunkra a természetes dolgok fontossága – foglalja össze tapasztalatait dr. Fejes Zsolt.