Tiszteletadás az 1956-os hősnek

„Maléter Pál a katonatiszt, a szabadságharcos, a miniszter. Rövid, ugyanakkor annál teljesebb élete és pályafutása példaként szolgál. Halálával nem merült feledésbe a neve, melyet 2005. szeptember óta zászlóaljunk is visel" – mondta ünnepi beszédében Kálmán Dávid főhadnagy, a zászlóalj szakaszparancsnoka.

Elhangzott: Maléter Pál elhivatott katona volt. „Természetes volt számára, hogy 1945-öt követő még teljes nem orosz befolyás alatt álló kormány időszakában elvállalja a rábízott katonai feladatokat, hiszen a magyar hadseregnek égető szüksége volt nem csak a jól felkészült, tapasztalt, de hazáját szerető, pozitívan gondolkodó tisztekre is."
1956. október 25-én a Kilián laktanyához küldték a rend helyreállítására. Paradox módon a férfi, aki életét áldozta a forradalomért, úgy került először kapcsolatba a felkelőkkel, hogy tűzharcba keveredett az ottani fegyveresekkel, később azonban átállt az oldalukra, kieszközölte a felkelők fegyverletételét és ellenőrzés alá vonta a laktanya területét.

November 3-án Nagy Imre miniszterelnök Malétert nevezte ki honvédelmi miniszternek, s feladatul szabta, hogy egyezzen meg a szovjetekkel a Vörös Hadsereg kivonásáról és ismertesse el hazánk semlegességét, valamint a varsói szerződésből való kilépését. Ugyanezen a napon a szovjetek Maléter Pált és a vezérkart Tökölre hívták, ahol foglyul ejtették őket. 1957-ig szovjet fogságban volt, majd koncepciós perbe fogták, és 1958. június 16-án a budapesti Gyűjtőfogház udvarán Nagy Imre miniszterelnökkel együtt kivégezték.

„Bár soha nem vágyott arra, hogy a politika reflektorfényébe kerüljön, mégis az ’56-os forradalom egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja lett"- mondta ünnepi beszédében a főhadnagy.

Az állománygyűlés végén Bartha László ezredes, a dandár Objektumok Üzemeltetési Igazgatóság igazgatója és Bendik Szabolcs őrnagy, a rendészzászlóalj megbízott parancsnoka megkoszorúzta Maléter Pál tábornok emlékművét.