Védd a környezetet – és a természetet is!

Először azonban érdemes tisztázni a két fogalmat, annál is inkább, mivel a kiterjedt területű lőterek és kiképzőbázisok működtetéséért felelős harckiképző központ esetében mind a kettő igen fontos.

Mint ahogyan Molnár Zoltán őrnagy fogalmaz, a környezetvédelem mérnöki tudomány. Foglalkozik többek között például a katonai szervezet működése közben keletkezett hulladék szakszerű kezelésével. E hulladékot osztályozzák, csoportosítják, és adott esetben megvizsgálják azt is, hogy milyen módon lehetséges az esetleges újrahasznosítása.

Ugyancsak a környezetvédelem tárgykörébe tartozik annak vizsgálata, hogy a harckiképző központ kezelésében lévő objektumokban milyen légszennyező források működnek, és ezek milyen anyagokat juttatnak ki a levegőbe.

„Szintén nagyon lényeges a környezetvédelem szempontjából a felszín alatti és a felszíni vizek védelme. Folyamatosan vizsgáljuk, hogy milyen anyagok kerülhetnek be a vízbe, és ezeknek milyen hatása lehet a vízben élő fajokra, élőlényekre, illetve annak összetételére. A környezetre veszélyes anyagok tárolása (például savak, olajok, lúgok) pedig szintén ebbe a kategóriába tartozik" – mondja Molnár Zoltán őrnagy.

A természetvédelem viszont egyértelműen a harckiképző központ kezelésében lévő lő- és gyakorlótereken megtalálható növény- és állatfajok, valamint általában az értékes természeti területek védelmével foglalkozik. Állítólag a központtal kapcsolatban álló természetvédők azt szokták mondani, hogy az ő tudományuk kifejezetten tapasztalatelvű, nem egzaktan leírható, mivel például konkrétan nem tudják megmondani, hogy egy adott területen egy-egy védett faj egyedeiből pontosan hány darab létezik.

A környezetvédelmi tisztnek viszont mindkét részterülettel foglalkoznia kell, sőt a környezetvédelem kategóriáját szintén ketté kell választania. El kell különítenie ugyanis egyfelől az alakulat saját működéséből eredő feladatokat, illetve a gyakorlótereken zajló tevékenységgel kapcsolatos teendőket. Előbbihez tartozik például a fentebb említett hulladékgazdálkodás, amellyel kapcsolatosan többek között nyilvántartásokat kell vezetni, illetve adatokat kell szolgáltatni a hatóságoknak.

„A légszennyezés a mi alakulatunknál elenyésző mértékű, ugyanis nálunk csak úgynevezett légszennyező pontforrásokat találunk – ezek a fűtésre használt kazánok kéményei. Persze időszakosan ezeket is be kell műszeresen vizsgáltatni. A gépjárművek szempontjából pedig kiemelten fontos az üzemanyagkút és az üzemanyagraktár működtetése. Itt például úgy kell tárolni veszélyes anyagokat (többek közt az olajat), hogy egy esetleges katasztrófa esetén se következzen be környezetszennyezés" – fogalmaz a környezetvédelmi tiszt.

Másik komoly szakterület a gyakorlótereken folyó munka. Itt ugyanazokat a környezetvédelmi követelményeket, előírásokat kell betartani, mint a laktanyán belül, csak éppen kinn a lőtéren, gyakorlat közben, tábori körülmények között, minimális infrastruktúrával. Ott is úgy kell például javítópontot vagy üzemanyagtöltő pontot felállítani, hogy a fentebb említett másodlagos védelmek – amelyek biztosítják, hogy katasztrófa esetén se következzen be környezetszennyezés − megfelelően működjenek. Visszatérve a gépjárművekre, ezért látni gyakorlatok idején sokszor olajtálcát a különféle technikai eszközök alatt.

Noha ennek a területnek számtalan egyéb vetülete van, a látványosabb, mindenki számára közismertebb munka mégiscsak a természetvédelem, ami megint csak nagyon komoly feladat, főleg amióta a harckiképző központ működtette lő- és gyakorlótereket bevonták a Natura 2000-es hálózatba.

„Fontos hangsúlyozni, hogy ezek nem természetvédelmi területek vagy tájvédelmi körzetek, de a Natura 2000-es besorolás mégiscsak előír bizonyos környezetvédelmi szabályokat. Szoros együttműködésben dolgozunk a nemzeti parkokkal. Első körben a kutatók megvizsgálták az állatvilágot és a növényvilágot, majd úgynevezett kezelési tervek születtek, amelyek leírják többek között, hogy az egyes régiókban milyen korlátozások vonatkoznak a katonai területekre. Ezeket nekünk be kell tartani, illetve az ideérkező csapatokkal be kell tartatnunk" – meséli Molnár Zoltán őrnagy, aki meg is mutatja például a Várpalota környékén elterülő lő- és gyakorlóterekre készült kezelési tervet.

A természetvédő szakemberek szakmai szempontok alapján, valamint a katonai szervezettel történő konzultációt követően a teljes területet kategóriákra osztották fel, és ezek alapján határozták meg, hogy hol, milyen jellegű katonai tevékenység folytatható. Melyik területen lehet például új utat építeni, hol lehet javítópontot felállítani, a lövészetek során melyik terület használható célterületként, hol lehet utakon kívül harcjárművel közlekedni, hol lehet táborhelyet építeni – csak néhány kiragadott példa a sok szempont közül. A terv alapján a lő- és gyakorlóterekre érkező csapatok már a gyakorlat tervezési fázisában meghatározhatják pontosan azt a fajta tevékenységet, amely biztosan nem károsítja a természetet. Ehhez persze rögtön fontos hozzátenni, hogy a lőtérként használható területeken eleve nagyon degradált a növényzet, természeti szempontból sem értékes.

De vajon miért is kapcsolták be eleve ezeket a területeket a Natura 2000-es hálózatba?

Mivel a fentebb említett régió már az 1800-as évek végétől a mezőgazdasági műveléstől elzárt, katonai területként funkcionált, ennyi idő alatt ki tudott alakulni egy nagyon sajátos élőhely, amelyet a szaknyelv szubpannon sztyeppének nevez.

„Az ilyen területen nagyon vékony, csak centiméterekben mérhető termőtalaj alatt murvás-sziklás réteg húzódik. Az ilyen típusú talajnak nagyon magas a magnézium- és a kalciumtartalma, s ez a legtöbb növény számára mérgező, de bizonyos ritka növénytársulások épp ezt szeretik" – mondja a környezetvédelmi tiszt.

A területen éppen ezért megtalálható például a veszélyeztetett és védett növénynek számító Szent István szegfű, a homoki nőszirom, a leánykökörcsin, a tavaszi kikerics – hogy csak néhányat említsünk az összesen 120-130 védett növényfaj közül.

De legalább ugyanennyi ritka állatfajt is fellelni errefelé. A zöld gyík, az ürge, a csüngőaraszoló, a havasi cincér, különféle siklók, ölyvek és denevérek mellett például konkrétan a bakonykúti lőtér területén a sziklafalon fedezték fel az uhu fészkelőhelyét is.

Sőt, a cikkünket illusztráló fényképeket készítő Rácz Tünde, a Zrínyi Média Kft. fotóriportere – nem mellesleg lelkes természetfotográfus − a közelmúltban a tatárszentgyörgyi lőtéren számára ismeretlen pókot kapott lencsevégre. Mint kiderült, a bikapók (fotónkon fenn) nagyon ritka Magyarországon, és egy kisebb kutatócsapat engedély birtokában már fel is kereste a katonai területen, a hadgyakorlatok között békésen éldegélő ritkaságot…

Fotó: Rácz Tünde és a szerző