A közel 280 éves 32. honvéd gyalogezred megalakulására emlékeztek Budapesten. Az eseményen az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár és a 32-esek Baráti Körének tagjai közösen koszorúzták meg a Petőfi-laktanyában és a budapesti 32-esek terén álló emlékműveket.
Október 30. megalakulásuk tiszteletére a 32-esek napja. Ebből az alkalomból idén is megemlékezést tartottak a Petőfi laktanyában és a Baross utca – József körút sarkán, ahol 1933 óta áll a gyalogezred I. világháborúban elesett hősi halottjainak emléket állító szobor, s amely terület ugyanekkor kapta a 32-esek tere elnevezést. A koszorúzással egybe kötött megemlékezésen az NHD állománya mellett a 32-esek baráti körének képviselői is részt vettek. Az esemény központi eleme a Petőfi laktanyában álló emlékmű, illetve a Mária Terézia szobor megkoszorúzása volt, ezt követte a 8. kerületi emlékmű meglátogatása, ahol szintén az emlékezés koszorúival gondoltak vissza a dicső ősökre.
Az ünnepi beszédet Izmay Olivér, a Honvéd Koronaőrség főhadnagya mondta, aki így foglalta össze a gyalogezred jelentőségét és a jelenlegi 32-esek hitvallását: „278 év sok idő, de mégis, az ősi 32esek tettei a mai napig velünk élnek. Európát és a világot formáló tényezők voltak, és a mi feladatunk amellett, hogy emlékeiket, dicső tetteiket megőrizzük az utókornak az is, hogy méltóak legyünk elődeinkre, s mint ők, úgy mi is minden cselekedetünkben legjobb tudásunk szerint szolgáljuk nemzetünket, hittel, becsülettel – vitézséggel és hűséggel – a hazáért."
1740-ben kitört az osztrák örökösödési háború. A közeledő porosz csapatok megállítása érdekében a frissen trónra lépett uralkodónak, az alig 23 éves Mária Teréziának nem marad más választása és a Pozsonyban összehívott országgyűlésen a magyar rendek segítségét kérte, hogy megvédhesse birodalmát. Itt hangzott el a magyar nemesség híres felkiáltása: „Vitam et sanguinem!", vagyis „Életünket és vérünket!". Így született meg többek között a 32. Honvéd Gyalogezred is, amelynek felállítására gróf Ghymesi Forgách Ignác 1741. október 30-án kapott parancsot, bár neve ekkor még Forgách Ezred volt, a 32. hadrendi számot csak 1769-ben kapta meg.
Első alkalommal 1742-ben az obernbergi ütközetben küldték harcba őket, később pedig részt vettek a hétéves háborúban, a bajor örökösödési háborúban, a török háborúban, a francia háborúkban, a nagy orosz hadjáratban és az 1813-15 között tartó felszabadító háborúkban is. Az első világégés során főként az olasz fronton, a második világháborúban pedig az I. hadsereg frontján harcoltak. A világháború után egy időre eltűnik a 32-es szám, egészen addig, amíg meg nem alakítják a 32. Budapest Őr és Díszezredet, melynek feladatai az őrzés- védelmi feladatok, a díszelgési feladatok és a rendészeti feladatok biztosítása voltak. 2007. január 1-ével megalakul a 32. Budapest Díszzászlóalj, majd 2011. november 1-étől a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység (NHD) katonái őrzik a 32-es számhoz csatolt értékeket, s látnak el olyan kiemelt jelentőségű feladatokat, mint a Sándor-palota, vagy a Szent Korona őrzése. Természetesen az sem véletlen, hogy az NHD a Budapest Helyőrség Dandár részeként él tovább. Az Ezred 1781-ben vált Pest (1873-tól Budapest) háziezredévé, története és sorsa azóta is szorosan összekapcsolódik a fővároséval.
