Emlékjel az áldozatoknak

A jelenlegi Huszár lakótelep területén 1884 októberétől a hetes-honvéd-huszárezred, majd 1939 és 1945 között az ország első ejtőernyős zászlóalja volt elhelyezve.
A város az európai harctereken, hadifogoly- és megsemmisítő táborokban közel háromezer polgárát vesztette el. A háború utolsó hónapjaiban a magyar katonák közül sokan felismerték, hogy a harcok folytatásának nincs értelme. Ezért sokan vállalták a szökésért, a bujkálásért a haditörvényszék elé állítás, illetve a fölkoncolás veszélyét.
A nyilas fegyveresek, a városi rendőrök és csendőrök együttműködve, 1945. február 2-án tartottak az egész településre kiterjedő kutatást. Körülbelül kétezer gyanús személyt állítottak elő. Ezek között szökevényekre, bujkáló munkaszolgálatosokra, bujkáló zsidó nőkre, zsidó családosokra és szülők, barátok által bújtatott leventékre, katonákra találtak. Az elfogottakat a huszárlaktanyában helyezték el, s akiket elítéltek, kivégezték.

A hadbíróság 1945 február és márciusban 11 katonát ítélt halálra, köztük két munkaszolgálatost és egy ejtőernyőst. A pápai anyakönyv számos fiatalember nevét őrzi, akiket a volt huszárkaszárnya udvarán végeztek ki. Általában hárman álltak fel az elítélttel szemben, akit térdre kényszerítettek, s kettő a fejre, egy a szívre célozva lőtt.
1945. február 9-én Turi József ejtőernyős őrvezető hanyatlott véresen a fehér hóra a pápai kaszárnya udvarán. Február 17-én hárman álltak ugyanott, s rogytak össze a gyilkos golyóktól: Becsváradi Sándor, Faulvetter Ernő és Szeibert László. Közülük a legidősebb mindössze 26 éves volt. Március 2-án Balázs Antal, Gecse Károly, Háhn István és Pál J. Andor nézett szembe a puskacsövekkel. Március 16-án Pitzer József honvéddel együtt két munkaszolgálatost is kivégeztek: Bachrach Adolfot és Mandler Sándort.

Hogy mennyi volt azoknak a mártíroknak a száma, akiket a huszárkaszárnya udvarán végeztek ki, akik nem kerültek be a halotti anyakönyvbe? Erre a kérdésre nem lehet pontos választ adni ma sem. Mindezen ismert és ismeretlen ellenálló- antifasiszta áldozatra kíván emlékeztetni a leleplezésre került márványtábla.

Az avatási ünnepségen dr. Lomnici Zoltán, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának korábbi elnöke, az Emberi Méltóság Tanácsa elnöke avatóbeszédében hangsúlyozta, hogy hazánk történelme során rendre tragikus következményekkel járt, ha semmibe vették az emberi méltósághoz való jogot. Az embertelenséghez és a gyilkos eszmékhez a közhangulattól függetlenül határozottan és elutasítólag kell viszonyulnia minden

A legfőbb bíró szavait követve Kerecsényi Zoltán klubtitkár, a táblaállítás kezdeményezője beszédében kiemelte, az életben való eligazodáshoz a múlt ismerete és üzenete segítséget adhat a maiak számára ahhoz, hogy felelős állampolgárokként helyt tudjanak állni. Ha össze tudunk fogni, elkerülhetjük a történelmünk viharaiból már sajnálatosan jól ismert szörnyűségeket – hangsúlyozta, végül intésül a Biblia sorait idézte: „Boldogok a békességszerzők…" !

A honvéd, ejtőernyős, munkaszolgálatos, zsidó emberekre emlékeztető márványtábla megvalósítását a Honvédelmi Minisztérium, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület, a MEASZ Veszprém megyei Szervezete, a pápai Petőfi Asztaltársaság is támogatta. Az ünnepi avatáson Major Anna nyá. ftörm, klubelnök köszönetet mondott mindazoknak, akik fontosnak érezték az emlékezést és az emlékeztetést. A kegyeletteljes ünnepély koszorúzással, mécsesgyújtással és a Szózat közös eléneklésével zárult. Koszorút, mécsest helyeztek el a Klub, az Önkormányzat valamint honvédség képviselői is.